-
Megírta saját varázslatos búcsúztatóját, majd meghalt –

Hineni, hineni. I’m ready, my Lord
— énekelte a 2016. október 21-én megjelent lemeze címadó dalában Leonard Cohen azon a jellegzetes, búgó-beszélő hangján, amit már az 1960-as években megismert és szívébe zárt a világ. A héber „hineni” bibliai utalás: az ember válasza Isten hívására, a készenlét kinyilatkoztatása, amit itt meg is erősít azzal, hogy „Készen állok, Uram!”. A The New Yorkernek adott akkori interjújában pedig konkrétan arról beszélt, hogy „Készen állok meghalni. Remélem, nem lesz túlságosan kényelmetlen.”
A lemez megjelenése után két héttel, november 7-én, 82 éves korában meghalt, ekkorra vált világossá, hogy tulajdonképpen – ahogy David Bowie, aki ugyanez év januárjában halt meg – saját rekviemjét írta meg a You Want It Darker című albumban. A vallási motívumok, a halállal való szembenézés, az önirónia és a megbékélés olyan egységbe rendeződtek benne, amely ritka a könnyűzene történetében.
Kritikánkban, akkor még feltételes módban azt írtuk, hogy „ha valóban ez a most megjelent Cohen-lemez lenne a veterán kanadai dalszerző-énekes utolsó műve, azt mondhatnánk, igencsak méltó volt a zárás… teljes pályafutása egyik legegységesebb, legerősebb lemeze ez”, és akkor még hozzátettük, úgy tudni, hogy nem ez a búcsú, hiszen új lemezen dolgozik. Pedig a cikkünk november 8-án jelent meg, amikor Cohen már halott volt, igaz, csak 10-én jelent meg a közösségi oldalán a hír:
Mély megrendültséggel tudatjuk, hogy a legendás költő, dalszerző és művész, Leonard Cohen már nincs közöttünk.
A közlemény hozzátette: Cohennel a zene egyik legnagyobb tiszteletben álló és legtermékenyebb látnoka távozott.
