Az elfuserált Európa térrel egyik önkormányzat sem akar foglalkozni, inkább újabb elfuserált beruházásokkal akarják magukat emlékezetessé tenni, például a Dayka dugósítással, amihez két ciklus kőkemény együttműködésére volt szükség. Voltak az ostobák, meg a még ostobábbak.
Na de a képre térve láttam én már a süllyedés miatt óriásit szaltózó kerékpárost, aki „szerencsés volt„, hogy megúszta négy öltéssel a tenyerén.
A babakocsisok és kerekesszékesek számára is komoly akadály a tömörítés hiánya miatti süllyedés. Na de a képviselőnek nem szabad szólni, főleg nem az empátiára hivatkozni, hogy kisgyerekesként képzelje magát belvárosi lakosnak, mert magából kivetkezve, toporzékolva kéri ki magának a személyeskedést. Mert ő nem feladatnak érzi, ő nem a körzete lakóinak tartozik elszámolással, neki csíksomlyói búcsúra kell a város pénze, hogy … miért is? Nem nehéz kitalálni, meg kell hálálni azt a pénzt, amit a versenyszférában soha az életben nem lenne képes megkeresni.
Na és önhittségében elképzelni sem tudja, hogy akad ebben a városban nála alkalmasabb, a városért, a város lakóiért valóban tenni akaró személy, akinek nem forintok pörögnek a szeme előtt Dagobert bácsi stílusában.
Képzeljük, amint összeférhetetlenség miatt elvesztett egy jókora falatot, azonnal akadt számára más kiegészítő jövedelem, a frakció vezetése. Szegény Miskolc, babysitterek paradicsoma és áldozata egyben.
Valahányszor megjelenik a városban fontoskodni, én mindannyiszor áttolatnék vele egy babakocsit néhányszor oda-vissza, csak hogy képet kapjon a saját érdemeiről.
