Sziasztok, itt vagyok 
Augusztus 15-én egy pocsolyában időző pillangót mutattam nektek, aki az életet adó vizet kereste. Azóta többen érdeklődtetek, hová tűntem, hogy van a térdem.
Köszönöm, hogy gondoltatok rám. Hálás vagyok érte.A rehabilitációm rendben halad.Tudatosan húzódtam hátrébb. Elegem lett az acsarkodásból, a személyeskedésből. Jólesett a csend.
Most viszont sokan kérdezitek tőlem, lesz-e 2027-ben Kocsonyafesztivál.
Ha rajtam múlik, biztosan.
Ha a polgármesteren múlik, talán.
Ha viszont azok a tanácsadók és háttéremberek szabják a feltételeket, akiknek a nyomásgyakorlását több polgármesteri cikluson át maffiaszerűnek éltem meg, akkor szerintem biztosan nem.
Ahhoz nem adom a nevem, hogy Miskolc közös ünnepe néhány ember magánérdekét, „üzleti és/vagy politikai válságkezelését szolgálja.
A polgármester levelét ultimátumként éltem meg. Számomra mégis természetes, hogy határidőben válaszolok, a tisztségnek kizárólag tisztelettel. Ügyvédem számítása szerint november 16-án, hétfőn 17 óra 13 percig van erre időm.
Mielőtt elküldöm a válaszomat, szeretnélek meghallgatni benneteket.
Holnap, november 13-án, pénteken reggel 8-kor itt, a saját oldalamon megírom, mit kérdezett tőlem a polgármester, és mit szeretnék én kérdezni tőletek.
Nekem Miskolc az a város, amely mind a négy kapujában szívesen látja a vendéget. Amióta híre ment a bizonytalanságnak, van, aki szállásról érdeklődik, más már árusnak jelentkezik, megint más azt kérdezi, miben segíthet.
Ma, amikor újranéztem azt a lillafüredi felvételt, ti jutottatok eszembe. A Kocsonyafesztivál számára is látom a fényt az alagút végén.
Szombaton, november 14-én a Hámori-tó csónakkikötőjénél találtok meg. Ha arra jártok, gyertek oda hozzám egy szóra. Jó lesz személyesen is találkozni.
