Hét elején videóban adtunk hírt arról, hogy intézményünk régészei, együttműködő partnereink és közösségi régészeti csapatunk önkéntesei terepi kutatással emlékeztek meg az 1596. október 22–26. között zajlott mezőkeresztesi csatáról. (A videót itt nézheted meg: https://www.facebook.com/reel/2367488667355319)

Az immár tíz éve zajló Mezőkeresztesi csatatérkutatás projekt legutóbbi kutatási alkalmán azonban egy igazán váratlan felfedezés is született. Azok, akik követik a projekt beszámolóit jól tudják, hogy nem rikta, hogy a csata korszakától eltérő leletek is előkerülnek a kutatás során. Ezúttal azonban nem kis meglepetést és annál is nagyobb örömet okozott egy késő bronzkori kincslelet.

A leletet jelző hangra Vágó Zoltán régészeti önkéntes lett figyelmes.

A több mint háromezer éves leletegyüttes a terepi feltárás állapotában összesen három késő bronzkori tárgy mutatott, egy nagyméretű bronzcsészét és két tordírozott (csavart) díszű karspirált.

A tárgyak formája és díszítése alapján a kincs a késő bronzkorra, nagyjából a Kr. e. 13–11. század közötti időszakra keltezhető. Ez azt jelenti, hogy a lelet mintegy 2500 évvel a mezőkeresztesi csata előtt került a földbe.

A tárgyakat eredeti helyzetükben, in situ emeltük ki, hogy laboratóriumi körülmények között, mikrofeltárás során, aprólékosan vizsgálhassuk meg őket. A bronzedénybe való deponálás egy ismert késő bronzkori jelenség, de rendkívül ritka esetben dokumentált feltárással. Ez az első eset, hogy hasonló tárgyakat a borsodi régióból, mikrofeltárás keretében tudunk kibontani és dokumentálni.

A gondos vizsgálat azért is fontos, mert a csészében és a tárgyakon megőrződhettek olyan apró szerves maradványok, amelyek szabad szemmel nem láthatók. Ezek laboratóriumi elemzésével például arra is fény derülhet, hogy mit tároltak vagy fogyasztottak a bronzedényből, mielőtt a földbe került.

A különleges felfedezés részleteiről és arról, hogy mi minden került elő az edényből, vasárnap esti bejegyzésünkben számolunk be!

Bakos Gábor régész, MNM NRI

Fotók: Szanyi Orsolya, Ináncsi Szabolcs, Vadász István régészeti önkéntesek és Bakos Gábor