Ma 35 éve kezdődött a Calypso története. És azóta szinte minden nap itt vagyunk. 
1991. október 29-én vettük át a kulcsokat. Tele lelkesedéssel, tervekkel, és persze rengeteg bizonytalansággal. Ha valaki akkor azt mondja, hogy 35 év múlva is itt leszünk a miskolci főutcán, ugyanazok között a falak között, talán el sem hisszük.
Pedig így lett. És ma már nehéz is lenne elképzelni másként az életünket.
Mert nekünk a Calypso soha nem csak egy étterem volt. Itt teltek a napjaink, itt éltük meg az örömeinket, a nehézségeinket, itt szereztünk barátokat, itt nőttünk össze Miskolccal. Ez a második otthonunk. Bár lehet, hogy az évek során inkább az első lett.
Aki ismer bennünket, tudja, hogy mi nem a háttérből irányítjuk az éttermet. Itt vagyunk. Beszélgetünk a vendégeinkkel, érdeklődünk felőlük, örülünk, ha újra látjuk őket. Sokszor már nem is kell kérdeznünk, mit szeretnének rendelni. És talán ezért érezheti úgy az, aki betér hozzánk, mintha nem is étterembe, hanem vendégségbe érkezne.
Nem volt mindig könnyű. Az első években rengeteget dolgoztunk, sokszor a végletekig elfáradtunk. De szerettük minden percét. Szerettük az embereket, a beszélgetéseket, a főutca nyüzsgését.
Miénk volt az első terasz a miskolci főutcán. Emlékszünk a régi vasárnapokra, amikor a családok sétáltak a belvárosban, a kereskedők betértek hozzánk. Az operafesztivál idején pedig sokszor késő éjszakáig nyitva voltunk. Mennyi nevetés, mennyi beszélgetés, mennyi felejthetetlen este!
És mennyi ember fordult meg nálunk! Kobajasi Kenicsiró japán karmester, Anatolij Karpov sakkvilágbajnok, Puskás Öcsi, futballista. Sportolók, művészek, ismert emberek. De nekünk ugyanilyen sokat jelentenek azok a miskolciak, akik évtizedek óta visszajárnak. Akiknek láttuk felnőni a gyerekeit, akik elmesélték az örömeiket, bánataikat. Akikkel együtt telt el ez a 35 év.
Közben a város is rengeteget változott körülöttünk. Átéltük a gyárbezárásokat, a főutca átépítését, a Zöld Nyíl munkálatait. Láttuk, ahogy új üzletek, éttermek nyílnak. A régi főutcából már olyan kevés maradt.
Mi pedig itt vagyunk. Ugyanott.
Támogattuk a miskolci sportot, a kosárlabdát, a futballt, szurkoltunk a város sikereinek. Mert nekünk Miskolc nemcsak az a hely, ahol dolgozunk. Itt van az otthonunk, ide tartozunk.
35 év után is ugyanazzal a szeretettel fogadunk mindenkit, mint az első napon. Talán kicsit több ősz hajszállal, sokkal több emlékkel, de ugyanazzal a lelkesedéssel.
És tudjátok, mire vagyunk a legbüszkébbek? Arra, hogy közben mennyi embert ismerhettünk meg. Hogy vannak, akik 35 éve járnak hozzánk. Hogy ma már azoknak a gyerekei, sőt unokái is beülnek hozzánk, akik annak idején az első vendégeink voltak.
Nekünk a Calypso az életünk. Ti pedig ennek az életnek vagytok a részei.
Köszönjük, hogy 35 éve bejöttök hozzánk. Hogy leültök az asztalainkhoz, beszélgettek velünk, és újra meg újra visszatértek.
Mi pedig itt leszünk. És ahogy eddig, ezután is úgy várunk benneteket, mintha hozzánk jönnétek vendégségbe. Mert egy kicsit tényleg így van.
Kati és Miklós
Calypso 35 – 35 év, 35 történet, egy város.
