A Blikk keddi cikke szerint közel lehetett a megoldás. Mint írták, Tergalecz Ferenc, a Borsod Abaúj Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjeként az elévülés előtt két nappal újra elrendelte a korábban kudarcba fulladt nyomozást.
A hónapokig tartó munkánk során egy férfit meg is gyanúsítottunk emberöléssel, ám az ügyészség nem gondolta, hogy a begyűjtött bizonyítékaink elegendőek lennének az elítéléséhez, ezért még csak vádat sem emeltek ellene. Pedig véleményünk szerint a közvetett bizonyítékok láncolata meggyőző volt, és a bizonyítási kísérlet is szintén meggyőzően sikerült
– emlékezett vissza a lapnak Tergalecz Ferenc.
Forrás: archív
A szálak kibogozása érdekében a csapata operatív munkát és titkos megfigyeléseket is végzett. A szóban forgó férfit is így találták meg, ő azelőtt soha nem került képbe az ügy kapcsán. A nyomozás szerint kapcsolatba került Labancz Annával, ez viszont nem volt kölcsönös, a rendőr szerint ez lehetett az indíték.
Egy másik ügy miatt a börtönbüntetését töltötte éppen, a rácsok mögött hallgatták ki, a férfi tagadott mindent, a hazugságvizsgálaton viszont megbukott.
Később kitöltötte a büntetését, és szabadon távozhatott a börtönből.
Asperján György a Belügyminisztérium különös kegyéből lemásoltathatta az egész nyomozati anyagot még s megsemmisítés előtt, és 2006-ban saját kiadójánál megjelentette A Labancz Anna gyilkosság című dokumentumregényét. A Népszabadság még a könyv megjelenése előtt tájékoztatott arról, mire jutott a szerző: „Egy, a napokban megjelenő dokumentumregény szerint azonban az igazi tettes… egy Labancz Annával egykorú mérnök, aki egy rövid és beteljesületlen kapcsolat után éveken át zaklatta a fiatal ápolónőt még azt követően is, hogy az egyetem elvégzése után a Mátravidéki Erőműbe ment dolgozni.
Horeczky Krisztina megsemmisítő kritikája a könyvről. (Népszabadság, 2006. június 3.)
Ameddig Asperján, addig Takács Mariann is eljutott már másfél évtizeddel korábban, a különbség csak annyi, hogy Asperján meg is nevezi azt a személyt, akit a gyilkosság elkövetőjeként azonosít. Még legszemélyesebb adatait, anyja nevét, születésének helyét és idejét is közli.
– Kamatokkal együtt nagyjából 11 milliót kell fizetnem összesen, a nyugdíjam 33 százalékát levonják, amíg élek. Elvették a pénzünket, megaláztak, a feleségemet is részben emiatt vesztettem el – mondta a Borsnak megtörten a Asperján a 79 éves férfi, aki beszélgetésünk alatt is a Labancz Anna-dokumentumokat tanulmányozta.
Asperjánt beperelte a kegyetlen gyilkosnak minősített mérnök. Az írót első- és másodfokon is elítélték, nyolc hónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott, öt és félmilliós kárpótlás és a perköltségek megfizetésére kötelezték, és könyvének forgalmazását megtiltották. Lehet, hogy jobban járt volna, ha letöltendő fogságbüntetésre ítélik állami ellátással, mert már az elsőfokú ítélet előtt is azt állította, hogy „tönkrement, mert 4000 példányt kötetéből meg kellett semmisítenie… 68 évesen hajléktalan, illetve barátoknál él.” (Népszabadság, 2007. április 18.)
Végül is ő lett az egyetlen, akit Labancz Anna ügyében elítéltek.
Solymosi István nyugalmazott bűnügyi, majd vizsgálati osztályvezető, a Labancz Anna-ügy egyik nyomozójának szokása volt, hogy az általa lecsukatott, majd később szabaduló elítélteket egy tét nélküli beszélgetésre invitálta. Egy ilyen találkozóra készült Solymosi a 20 év után szabaduló miskolci rabbal is, de F. István keresztülhúzta a számításait.
– Pista, te ölted meg Labancz Annát? – tettem volna fel neki a kérdést. A bakancslistámról még mindig nem került le, nem tettem le róla, hogy szembenézzek vele. Továbbra is feltenném neki ezt a kérdést – mondta a Borsnak Solymosi.
F. István szabadulása után nem sokkal kábítószer-csempészet miatt egy ecuadori börtönbe került, de információink szerint már onnan is szabadult, jelenleg a nyugalmazott nyomozóval egy városban, Miskolcon él.
.
