Ma van a lelki egészség világnapja.
Három évig jártam az ELTE pszichológia szakára, amit aztán nem fejeztem be. Egyrészt nem találtam ott meg, amit kerestem (akkor még nem volt nagyon egzisztenciális pszichológia irányzat, ami ma már egyre népszerűbb, különös hála Kőváry Zoltán munkásságának), másrészt a politika beszippantott.
A 2018-as lemondásom után tudtam visszatérni a lelki egészség kérdésének alaposabb vizsgálatához, előbb írtam egy könyvet a halálszorongásról (link kommentben), most pedig a Semmelweis Egyetemen doktorizom a témában.
A legtöbbet talán mégis a politika tanított nekem a kérdésről. Egyrészt számtalan határhelyzetbe kerültem, ami felért egy önismereti úttal és beavatással, másrészt az emberekkel való találkozások, beszélgetések szembesítettek a saját elméleteim és modelljeim érvénytelenségével.
Ha bármit is felismertem egyáltalán, akkor az két dolog:
1. Az egyéni életemben az egyik legsúlyosabb hiba az egoizmus (ami olyan mint az alkoholizmus, akkor tudsz kigyógyulni belőle, ha előbb beismered) és az önbecsülés összekeverése volt. Az előbbi bezár, az utóbbi kinyit. Az előbbit – hiába harsány és magabiztosnak tűnő – a félelem táplálja, az utóbbit pedig a megbékélés önmagaddal – a gyengeségeiddel, hibáiddal, sebezhetőségeddel együtt. A felismerés, hogy nem vagyok több nálad, és te sem vagy több nálam.
2. A közösségi szinten pedig, hogy a magyar társadalom sebesült, sebzett, ezért számtalan baja, problémája van, így nem tud valódi közösségként funkcionálni. Törzsekre szakad, ami még önmagában nem lenne gond, de ezek között nincs sem közös nyelv, sem közös identitás, sem közös jövőkép, csak a zsigerivé lett sérelmek és bizalmatlanság. Pedig amikor efölé tudtunk nőni, abból csodálatos dolgok születtek, gondoljunk az első reformkorra, amikor Széchenyi, Kossuth, Wesselényi, Deák, Eötvös és a többiek, minden különbözőségük ellenére egy utat tudtak taposni.
A Második Reformkor Párt programjának egyik kulcseleme a mentális egészség. Valljuk, hogy talán itt van a legkomolyabb feladat előtt az ország. Lehet leváltani kormányokat, elszámoltatni a felelősöket, megmenteni a költségvetést, de igazi változás akkor lesz, ha lelkileg is gyógyulni tudunk, ha képesek leszünk újra egy közösségként funkcionálni és közös célokért dolgozni. Ez lesz a második reformkor.
A lelki egészség világnapján ezt kívánom magunknak.
Épüljön a haza! 
