Jelenlét I, II, III.
Huszonegy év fél órába sűrítve. Jancsó Miklós filmje az egykori zsinagóga és temető lassú pusztulásával a történelmi emlékezet kérdéseit vizsgálja.
Jelenlét, fekete-fehér magyar dokumentumfilm, 1965, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, gyártó: Mafilm, 8 perc
Második jelenlét, színes magyar dokumentumfilm, 1978, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, gyártó: Mafilm, 8 perc
Harmadik jelenlét, színes magyar dokumentumfilm, 1986, rendező: Jancsó Miklós
operatőr: Kende János, gyártó: Mafilm, 13 perc
Miről szól?
Jancsó Miklós három, egymással összefüggő kisfilmje egy zsinagóga és egy zsidó temető fokozatos pusztulását dokumentálja, hosszú éveken keresztül. Az üresen álló, eredeti funkcióját vesztett, teljesen elhanyagolt épületbe a különböző évtizedekben újabb rabbik látogatnak. Rövid szertartásokat végeznek, így tartva életben a zsidó hagyományokat.
Mitől különleges?
A Jelenlét 1965 tavaszán, illetve 1978 és 1986 őszén készült, ugyanazokon a helyszíneken. A három kisfilm között összesen 21 év telik el, ami lehetőséget teremt, hogy élesen kirajzolódjon az idő múlása. Az egymás után következő epizódokban a néző nyomon követheti az épületek és sírkövek pusztulását, illetve az oda látogatók eltérő magatartását.
A cím több dologra utal egyszerre. A zsidó temető és a zsinagóga túlélték a pusztítást, és a jelenlétükkel emlékeztetnek minket a történelemre. A kövek között azonban az ember is folyamatosan jelen van. A helyszínre látogató rabbik a zsidó identitás továbbéléséért végzik a szertartásokat. Az újabb szereplők, az emlékhelyre utazó gyerekek a túlélés és megújulás ígéretét hordozzák.
A szörnyűségek ellenére a magyarországi zsidóság jelen van.
Az épület és a síremlékek állapota közben egyre jobban leromlik. Az eltelt idő erőteljes hatását a vágások is erősítik. A méltóságteljes képeket fájdalmas sirató hangjai kísérik. A filmben végig ott kísért az elmúlás, az egykoron itt éltek hiánya. Az összesen közel fél órás alkotás végkicsengése mégis reményteli. Az ősi szertartások ünnepélyes méltósága és a gyerekek vidámsága ellenállóbb a porladó köveknél. A szent helyek nem feltétlenül fizikailag létező épületek.
A történelmi emlékezet fontosságára hívja fel a figyelmet
Hogyan készült?
A Jelenlét egy tervezett, de soha el nem készült játékfilm ötletéből született. A történet úgy indult volna, hogy a két főszereplő a falun átutazva megnézi az egykori zsinagógát. Az alkotók a megfelelő helyszínt keresve találtak rá a témára. A forgatásokkor a stáb semmit nem változtatott a környezeten, csak dokumentálta a körülményeket.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A Kádár-korszak hivatalos kultúrpolitikája szerette volna feledtetni a magyaroroszági zsidóság sorsát. Jancsó Miklós alkotása nemcsak súlyos kérdéseket szegez a nézőnek, de a történelmi emlékezet fontosságára is felhívja a figyelmet. Látszólagos egyszerűsége ellenére a film igen összetett szimbólumrendszerrel dolgozik, a látottak továbbgondolására késztet. A Jelenlét Jancsó Miklós páratlanul gazdag életművének méltatlanul keveset emlegetett, megkerülhetetlen darabja.
Egy emlékezetes jelenet
Az újonnan épült családi házak és a robogó vonat szomszédságában még állnak a sírkövek. A szomorú mementók állóképeit héber nyelvű ének kíséri. A temetőben gyerekek bukkannak fel és zsidó szokás szerint köveket helyeznek el a sírokon. Az apró kezek kibetűzik a málló feliratokat. A jelenet a hagyományok és az emlékezés fontosságának gyönyörű példázata.
Ezt is nézd meg!
1994-ben Jancsó Miklós és Böjte József A kövek üzenete címmel dokumentumfilmet készítettek a holokausztot túlélt Kárpát medencei zsidóságról. Jancsó Miklós és stábja a következő helyszíneken forgatott: Apostag, Bodrogkeresztúr, Budapest, Huszt, Kassa, Mád, Máramaros, Moldva, Olaszliszka, Tokaj és Ungvár. Az alkotók igyekeztek megmutatni az akkori jelent, a túlélőket, emlékeztetni akartak egy letűnt kultúrára, egy népre, amelyet szörnyű tragédia ért. A dokumentumfilmhez készített nyers felvételek 2023-ban Böjte József ajándékaként a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményébe kerültek, ahol az 57 kazettányi felvételt digitalizáltak és a MILEV honlapján közzétették. Az anyagot bemutató konferenciáról ITT olvasható egy rövid összefoglaló.
Hol érhető el jelenleg a jancsó jelenlét filmje?
- A megrendítő alkotás a bodrogkeresztúri izraelita temető és az olaszliszkai zsinagóga fokozatos pusztulását, valamint a történelmi emlékezet elhalványulását mutatja be. [1]
- Három különálló évben (1965, 1978 és 1986) rögzített, egyenként körülbelül 8-13 perces kisfilmekből áll, így a teljes sorozat nagyjából fél órát tesz ki. [1]
4 Responses
Hja. És a „mocskos fidesz” megépítette a gátat a Bordrog ellen, sok-sok pénzért emlékfalat emelt a zsinagóga helyén, zarándokházat építtetett a templon tövében.
https://www.visittokaj.com/Holokauszt-emlekfal-Olaszliszka
„Az utókor számára a tokaj-hegyaljai térség legismertebb csodarabbija, a sátoraljaújhelyi Móse Teitelbaum (1759-1841). Csak a magyarországi haszidizmus megalapítója mellett, miként a zarándokút elnevezése is tükrözi, a térségben több neves, legendás csodarabbi élt, tevékenykedett, köztük a Teitelbaum tanítvány, Friedmann Cvi Herschele , aki mestere halálát követően emelte Olaszliszkát a magyarországi chászidizmus középpontjává. Miként Teitelbaum sátoraljaújhelyi sírját, úgy az olaszliszkai zsidó temetőben pihenő Herschele sírját is sok zarándok, megnyugvást kereső ember látogatja. A sírköveken túl, az egykorvolt, a soában szinte teljesen elpusztított zsidó közösség zsinagógájából csupán egyetlen, a keleti fal, annak is töredéke maradt az 1960-70-es évekre.
Az EMIH megbízásából, Szécsi Zsolt és M. Juhász Ágnes építészeti, illetve Baróthy Anna, Tóth Bálint, Faddi Dalma design tervei alapján, 2016-ra emlékhellyé lett a zsinagóga romterülete. A megmaradt töredékek generálták, pár archív fotó formálták a koncepciót. Utóbbiak alapján megépítettek az egykori zsinagóga nyugati homlokzatához nagyon hasonló, és a régi azonos méretű kulisszahomlokzatot, ennek kapuján belépve, a homlokzat belső oldalán fémből készült mécses-helyek perforált családnevekkel, ezek mind a soában olcsóbb olaszliszkai családok emlékmécsesei. Szemben, előttünk, a nyitott égbolt alatt az oldalfalak maradványai, a szentélyfal-töredék, a térben bimát imitáló felépítmény. Méltóságteljes emlékhely. Aztán történik valami, ami által a csendes megemlékezés helyén a megrendültség, a megértés veszi át. Lassan fény vetül a szentélyoldal tórafüggönyt imitáló, textilhatású finombeton-felületére, a Mózes 5. könyvéből való sorok fényben fürödnek, s mindeközben a zsinagóga terében álló látogató héber imát mondó rabbi hangját hallja, hívők beszélgetésének moraját, padlónyikorgást. A tér sétálva pedig, napnyugtakor, s különösen utána, pontokon halad át a látogató, a vonalakkal összekötött fénypontok az érintésére felfénylenek.”
Lovak, csupasz nők, jövés-menés, Madaras Józsi meg Cserhalmi. Ki nézne meg egy ilyen „filmet” 20 év múlva? 5 év múlva? Holnap? Inkább 100x megnézem Eisenstein babakocsiját. mert az más dimenzió, mint az értelmetlen Jancsós jövés-menés.
Csak kerüljétek meg. Ha jól emlékszem, csak a felesége volt zsidó, de ettől nem lesz hitelesebb bármelyik merénylete a film ellen.