Soha nem vadásztam. Életet sem vettem még el. Se szórakozásból, se szükségből. Mégsem tartom önmagában bűnnek a vadászatot.
A vadászatnak évszázadokon keresztül megvolt a maga helye és funkciója. A természet rendjének része volt, a vadállomány szabályozása, a gazdálkodás és az ember megélhetése is kapcsolódott hozzá.
Csakhogy mára valami nagyon eltorzult.
A vadászat sok ember szemében elveszítette azt a jelentését, amit régen hordozott, és egyre inkább az úri szórakozás, a drága hobbi, a gazdag emberek sportja lett. Különösen akkor nehéz ezt másként látni, amikor valaki egzotikus állatok elejtése után büszkén pózol a tetemek mellett. Oroszlán, zsiráf, zebra, bivaly vagy más trófea, egy egzotikus országban, egy több millió forintos vadásztúra részeként…ezeknél már nagyon nehéz elhitetni az emberrel, hogy itt elsősorban természetvédelemről és felelős gazdálkodásról beszélünk.
Kaprinyák Tibor esetében pedig van még egy probléma. Ő nem egyszerűen egy magánember, aki hétvégén vadászni jár. Ő a parlament Élő Környezetért Felelős Bizottságának alelnöke, akit TISZA frakciója jelölte erre a tisztségre.
Hogy miért? Na azt nem igazán érti senki sem.
Gajdos László miniszter világosan fogalmazott a témában. Szerinte az állatjólétért hitelesen és következetesen küzdeni úgy nem lehet, ha a vadászat ugyanabba a felelősségi körbe kerül. Azt is egyértelművé tette, hogy Kaprinyák Tibornak nincs tisztsége a minisztériumban, a bizottsági helyéről pedig a TISZA döntött.
Az ügyből országos botrány lett. Jogosan.
Magyar Péter pedig szerencsére meghallotta amit a szavazótábora mond, és bejelentette, hogy a TISZA frakciója és elnöksége megtárgyalja az ügyet, és eldöntik, mi fér bele a közösségükbe és mi nem.
Szerinem ez egy nagyon fontos lépés egy egészséges demokrácia irányába. Mert egy új politikai közösségnél nem az a legfontosabb, hogy minden ember hibátlan legyen. Olyan nincs. Az a fontos, hogy legyenek határok. És ha valaki egy bizonyos tisztségre egyszerűen nem illik, akkor ezt ki is kell mondani.
Se szórakozásból, se szükségből. Mégsem tartom önmagában bűnnek a vadászatot.
A vadászatnak évszázadokon keresztül megvolt a maga helye és funkciója. A természet rendjének része volt, a vadállomány szabályozása, a gazdálkodás és az ember megélhetése is kapcsolódott hozzá.
Csakhogy mára valami nagyon eltorzult.
A vadászat sok ember szemében elveszítette azt a jelentését, amit régen hordozott, és egyre inkább az úri szórakozás, a drága hobbi, a gazdag emberek sportja lett. Különösen akkor nehéz ezt másként látni, amikor valaki egzotikus állatok elejtése után büszkén pózol a tetemek mellett. Oroszlán, zsiráf, zebra, bivaly vagy más trófea, egy egzotikus országban, egy több millió forintos vadásztúra részeként…ezeknél már nagyon nehéz elhitetni az emberrel, hogy itt elsősorban természetvédelemről és felelős gazdálkodásról beszélünk.
Kaprinyák Tibor esetében pedig van még egy probléma. Ő nem egyszerűen egy magánember, aki hétvégén vadászni jár. Ő a parlament Élő Környezetért Felelős Bizottságának alelnöke, akit TISZA frakciója jelölte erre a tisztségre.
Hogy miért? Na azt nem igazán érti senki sem.
Gajdos László miniszter világosan fogalmazott a témában. Szerinte az állatjólétért hitelesen és következetesen küzdeni úgy nem lehet, ha a vadászat ugyanabba a felelősségi körbe kerül. Azt is egyértelművé tette, hogy Kaprinyák Tibornak nincs tisztsége a minisztériumban, a bizottsági helyéről pedig a TISZA döntött.
Az ügyből országos botrány lett. Jogosan.
Magyar Péter pedig szerencsére meghallotta amit a szavazótábora mond, és bejelentette, hogy a TISZA frakciója és elnöksége megtárgyalja az ügyet, és eldöntik, mi fér bele a közösségükbe és mi nem.
Szerinem ez egy nagyon fontos lépés egy egészséges demokrácia irányába. Mert egy új politikai közösségnél nem az a legfontosabb, hogy minden ember hibátlan legyen. Olyan nincs. Az a fontos, hogy legyenek határok. És ha valaki egy bizonyos tisztségre egyszerűen nem illik, akkor ezt ki is kell mondani.
A nap
