Végre érdemben megszólalt Gajdos László az erdők ügyében. Ma egy hosszú, leginkább szabadversre emlékeztető poszt jelent meg a környezetvédelmi miniszter oldalán. Ebből végre érdemi információkhoz is hozzá lehet jutni, miután több mint két hete áll a bál a védett erdők körül. A Tisza-kormány hivatalba lépése után Gajdos azonnal fakitermelési moratóriumot vezetett be a védett állami erdőkben, de a szeptember 30-án lejárt moratóriumot nem hosszabbították meg. A döntés ellen a legjelentősebb zöld civil szervezetek közösen tiltakoztak.
➢ Az elmúlt napok meglepő fejleménye volt, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park határozottan kijelentette, hogy a moratórium feloldása ellenére sem engedik meg a visszatérést az elmúlt évtizedek természetvédelmi szempontból káros gyakorlatához. Előbb Karakai Tamás, a börzsönyi tájegység vezetője írta ki, hogy a hegység védett erdeiben nem fogják megengedni az állami erdészetnek a fakitermelést, majd a nemzeti park hivatalosan is közölte, hogy a védett területeken nem engedélyezik a végvágásokat, a 130 évesnél idősebb állományokban és a nemzeti park tervezett magterületén pedig semmiféle fahasználatot nem tartanak elfogadhatónak. Hasonló kiállás gyakorlatilag soha nem történt még a hivatalos természetvédelem részéről.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park példáját más nemzeti park igazgatóságok nem követték, de a bátor kiállás a kormány számára nagyon kellemetlen konfliktust vetített előre:
➜ Láthatóvá kezdett válni a magyar természetvédelem régóta fennálló, de szómágiával sokáig ügyesen titkolt alapproblémája: az állam az egyik intézménycsoportját (a nemzeti park igazgatóságokat) az élőhelyek védelmével bízta meg, ez a feladat azonban végső soron lehetetlen mindaddig, míg az erdővagyont kezelő állami cégektől a tulajdonos (vagyis szintén az állam) nyereséges erdőgazdálkodást vár el ugyanazokon a területeken. Gajdos lépéskényszerbe került, mostani posztja ezt a helyzetet igyekszik kezelni.
Vannak pozitív fejlemények, először azonban a kommunikációról. Nonszensz, hogy ez a miniszteri poszt több mint egy héttel a moratórium feloldása után született meg, és nem jóval előtte. Még inkább nonszensz, hogy Gajdos a moratórium feloldása idején még egy átlátszóan hamis és semmitmondó kommunikációs fogással akarta kezelni a helyzetet: „az erdővédelem folytatódik”, írta ki aznap, amikor az erdővédelemben éppen teljes hátraarcot hajtott végre. Az elmúlt hónapokban többször kiderült: a kormány szavazatótábora nyitott a magyarázatokra, és hajlandó türelmet tanúsítani, ha világos indoklásokat kap a döntések okaira, de nehezen viseli, ha kiskorúként kezelik, és megpróbálják átverni. Gajdos esetében is kiderült, hogy az őszinte kommunikáció többet ért volna a frázisoknál és a csúsztatásoknál.Éppen ezért nem túl célravezető az sem, hogy a miniszter mostani posztjában a zöld szervezeteket támadja, akik „nem segítik, hanem gyengítik a megújulást”. A valóság azonban az, hogy a zöld szervezetek csak tették a dolgukat: jelezték, hogy komoly baj van, és világossá tették a közvélemény számára, hogy az erdők terén a kormányzat nem az ígéreteinek megfelelően járt el.
⪼ De lássuk a lényeget! A posztban Gajdos hosszan fejtegeti, hogy miért nem lehet a védett erdőkben a fakitermelést egyik napról a másikra megszüntetni. Tulajdonképpen beismeri:
„azzal a makacs ténnyel kellett szembesülnünk, hogy nem lehet olyan gyorsan átállítani a rendszert, mint ahogy szerettük volna”.
Konkrét számokat is sorol: az állami erdőgazdaságok kb. 4 millió m³ fát termelnek ki egy évben. Ebből 1,3 millió m³ a tűzifa, 1,4 millió m³ a faiparba kerül, 700 ezer m³ erőművekbe megy, míg 600 ezer m³-t külföldön értékesítenek.
Mint írja, ebből legalább két tételen nem lehet egyik napról a másikra változtatni: (1) 1,5 millió háztartás tűzifa igényén; (2) a biomassza erőművek ellátásán, mivel a hosszú távú szerződések teljesen megkötik a kormány kezét, és nem vállalhatnak milliárdos kártérítési pereket.
➢ Előrelépés, hogy végre a valósághoz közelítő magyarázatot hallunk arról, milyen megfontolásból döntött a kormány a moratórium feloldása mellett – még ha a civileknek lesz is egy-két szavuk a dologhoz, például régótja állítják, a tűzifaigény bőven kielégíthető lenne a nem védett területekről is.
➢ Az is valami, hogy a miniszter távlati célként továbbra is a fokozatos átállást, vagyis a fakitermelés feladását, illetve szelídebb módszerek alkalmazását szeretné elérni a védett erdőkben. Az erdészetektől alapvető szemléletváltást vár, és azt is leszögezte: „nem támogatja a fatüzelésű energiatermelést”. A célok tekintetében legalább progresszív maradt a tárca, és – ha a vártnál lassabb ütemben is – munkát, cselekvést ígér.
Tegyük hozzá: a most üdvözítőként beharangozott szelídebb módszer, az örökerdő gazdálkodásnak nevezett német eljárás is jelentős ökológiai károkat okoz, bár nyilvánvalóan van helye az erdőgazdálkodásban, egyáltalán nem ideális, hogy pont a legértékesebb területeken (pl. a Pilis és a Visegrádi-hegység erdeiben) válik az alkalmazása uralkodóvá. Ezekről a területekről ezzel a fajta fakitermeléssel is le kellene vonulni. Olyan szempont ez, ami meghatározhatja, hogy a tervezett átállás ne egy újabb rossz rendszert betonozzon be évtizedekre.
➢ Végül van konkrét ígéret is: 1441 védett erdőrészlet felülvizsgálata után az a döntés született, hogy
ezek 35%-ában továbbra is megtiltják a fakivágásokat, azaz „ezeken a területeken továbbra is él a fakivágási moratórium!” „A 120 évnél idősebb, magas természetességű állománynak az állami erdőkben teljes körű védelmet biztosítunk, azaz itt is fennmarad a fakivágási moratórium!”Úgy tűnik tehát, a magyar állam a védett állami erdők több mint egyharmadában képes idén valami érdemi védelmet biztostani az erdőknek. És ígéri, hogy dolgozik a többi erdő megóvása érdekében tovább. Ezt az ígéretet kell Gajdos Lászlón számon kérni a továbbiakban. Mindez jóval kevesebb, mint amit a kormányváltás után remélni lehetett, de jóval több, mint ami április 12. előtt egyáltalán szóba jöhetett.
Zsuppán András
Fakitermelés a Börzsönyben, védett területen (fotó: Karakai
