Életének 84. évében, 2026. augusztus 26-án gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, esszéista, a modern magyar próza világirodalmi rangú alkotója. A posztmodern magyar irodalmi fordulat vezéralakját, akit évtizedeken át a legesélyesebb magyar Nobel-díj-jelöltek között tartottak számon, hazai és nemzetközi szinten is a 20. és 21. századi európai epika egyik legmeghatározóbb megújítójaként méltatják.
Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten. Fiatal éveiben fényképészetet tanult, majd a MÚOSZ Újságíró Iskolájában szerzett képesítést. Pályáját sajtófotósként és újságíróként kezdte: dolgozott a Nők Lapja és a Pest Megyei Hírlap kötelékében, később olvasószerkesztői és színházi lektori feladatokat is ellátott. 1969-től független alkotóként tevékenykedett.
A magyar irodalmi kánonba az úgynevezett „Péterek nemzedékének” tagjaként robbant be, Esterházy Péter, Hajnóczy Péter és Lengyel Péter kortársaként.
Első kötete, A biblia 1967-ben jelent meg. Írói munkásságának csúcspontját a monumentális kompozíciójú, a lélektani mélységeket, a hatalmi mechanizmusokat és a testi tapasztalatokat radikális őszinteséggel vizsgáló nagyregényei jelentik, köztük az Emlékiratok könyve, a háromkötetes Párhuzamos történetek, a memoárirodalmat újraértelmező Világló részletek, valamint a Rémtörténetek.
Műveit számos nyelvre lefordították; különösen a német nyelvterületen vált a kortárs világirodalom elismert tekintélyévé. Alapító tagja volt a Digitális Irodalmi Akadémiának, tagjai közé választotta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Berlini Művészeti Akadémia is. Munkásságát több évtizedes pályafutása során rangos hazai és nemzetközi díjakkal ismerték el.
Kép: Tövissi Bence / Index
Egy válasz
6000001