Doktor Tóth(Szabó)Kinga Dóra államtitkárhoz voltam hivatalos, aki Bódy Éva helyettes államtitkárral együtt karrier kisokost tartott nekem

Tegnap doktor Tóth(Szabó)Kinga Dóra államtitkárhoz voltam hivatalos, aki Bódy Éva helyettes államtitkárral együtt karrier kisokost tartott nekem arról, hogy aki ebben az országban nem tud megpályázni egy Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság főigazgatósági posztot, az annyit is ér. 10 év vezetői gyakorlatot ír ugyanis elő a vezetői pályázat és igen, felmerül a kérdés, melyik 10 évben szerezte a következő Cséplőné, abuzus eltusoló a vezetői tapasztalatát, hogy alkalmas legyen egy olyan hivatal vezetésére, amelyet inkább sóval kéne behinteni, mintsem százmilliárdokból támogatni.

Én ugyanis konkrét ügyekkel és munkatervvel mentem államtitkár asszonyhoz, aki előtt egy teljesen más papír volt – de ez sem olyan nagy baj, nem érdeklik az ügyek – amikor beszélgettünk és a helyettes államtitkárja arról magyarázott, hogy ő is szerencsére fiatalon lett vezető, így neki is minden „pipa” egy ilyen vezetői pályázaton és a skizofrének munkaerő piaci integrálásával meggyűlt a baja annó, mert a gondnoksági ügycsoportok megterhelték a foglalkoztatási reintegrációját a területnek, akkor azon kezdtem gondolkodni, te Jóisten, hol vagyok és főleg miért.

Az állami fenntartású szociális intézményrendszerben szenvedő, senyvedő, abuzált, kihasznált ellátott, gondozott réteg életminősége, ellátotti helyzete érdekli az új rendszert? Igen, elmentek nyáron megnézni, miért vannak a mozgáskorlátozottak felzárva egy lift és légkondi nélküli tetőtérbe és ejha, és húha, még a színes ceruza sincs nekik kitéve, hogy foglalkoztatva legyenek.

Meglehet, én abszolút fordítva ülök a lovon, de Solt Ottília a rendszerváltáskor sem költözött volna be Rogán Tóni puccos, Dísz téri hivatalába a szegényeket és az elesetteket képviselni.

Arról nem beszélve, hogy esetleg odafigyelt volna, mit mondanak a „körön kívüliek”.