Megkerestem Szunyogh Lászlót, Miskolc főépítészét, hogy tisztázzunk pár dolgot a várral kapcsolatban

Sok év megpróbáltatás után gyakorlatilag elkészült a diósgyőri vár rekonstrukciójának 2. üteme (de megnyitni nem tudják). Ebből az apropóból megkerestem Szunyogh Lászlót, Miskolc főépítészét, hogy tisztázzunk pár dolgot a várral kapcsolatban.

Az első válasz egyből helyére tette a történetet. Gyakorlatilag kész a vár, ha akarták volna augusztus 20-án meg is tudták volna nyitni, csak nem látogatható. Mikor lesz a megnyitó? – vágtam egyből a közepébe.

-Nem vagyok kompetens ebben a kérdésben – jött a lakonikus tömörségű válasz.

-A második ütem elkészülte után mennyire tartja hitelesnek a diósgyőri várat?

– Minden kor másképpen viszonyul a megőrzött építészeti örökséghez. Volt idő, amikor komplex visszaépítés zajlott. Ez történt a XIX. század végén például Vajdahunyadban (Erdély), a XX. század második felében viszont a nem építünk vissza elv volt érvényben, ha csinálunk is valamit, azt jól megkülönböztethetően, a Velencei Karta (1964) szellemében. Napjainkban pedig különböző szinten és minőségben, de ismét a visszaépítés került előtérbe, példának Nyírbátort, Visegrádot vagy a budai várat említeném. El kell telnie vagy 50 évnek, hogy ennek a gyakorlatnak a helyességét távlatból meg tudják ítélni. Most a szakma és a társadalom is megosztott ezzel kapcsolatban, a politikai vonatkozásokba pedig nem mennék bele. Az azonban kijelenthető, hogy minél többet építenek vissza, annál kevésbé lesz hiteles. Ezt tudomásul kell venni. Diósgyőrt gyakorlatilag szinte teljesen felépítették. Vannak, akik szerint minden hiteles, személy szerint biztos vagyok benne, hogy van, ami nem hiteles, például az anyagát tekintve biztos, hogy nem hiteles, még a kőben sem. Van erről személyes véleményem, de ebbe a vitába itt és most nem mennék bele…

-Az ön főépítészsége alatt épült, de nem ön tervezte, hanem Rostás László és csapata.

– Amikor 2020-ban átvettem a főépítészséget akkor már nem csak a tervek voltak meg, hanem az engedélyeket is megkapta és el volt döntve ki volt választva a kivitelező is. Hátra dőlhettem volna, hogy nekem ehhez semmi közöm, de a városháza akaratával összhangban megpróbáltam a beruházást racionalizálni. Ami kevésbé hiteles, azokat kiszedetni, de a végső, politikai döntés alapján, amely nem helyben született, maradt minden a régiben. Ezt követően nem folyhattam és nem folytam bele. Ha rajtam múlik, nem így építettem volna- jelentette ki határozottan a főépítész.- Mivel eldőlt, így elfogadtam. Ez nem mentegetőzés, ez tényközlés.

– Vissza kellett építeni?

-Amikor az első ütem elkészült és sikeres lett, eldőlt, hogy valamilyen szintű további kiépítés következik. Én sokkal inkább kortárs eszközökkel dolgoztam volna, mint például Olaszországban van erre rengeteg példa.

-A vizesárok végül is elmaradt (első sorban pénzhiány, másodsorban az ivóvízbázis miatt), sajnálja?

-Jó lenne, látványos lenne egy csónakázótó a vár körül, de nem mindegy, hogy milyen. Természetközeli, az ivóvízbázist nem veszélyeztető, fenntartható megoldást támogatnék, azonban például betonmedencét nem. Erre a kérdésre egyébként a tervezőnek volt válasza.

– Elkészült a mű.

-Ha lett volna rá befolyásom, másmilyen vár született volna. Azt viszont el kell ismerni, hogy az épület rendkívül látványos lett.

-Disneyland is látványos. Változik a hozzáállás, változik a politikai háttér, elképzelhetőnek tartja, hogy a hitelesség erősítése érdekében kisebb átépítéseket, esetleg visszabontásokat hajtanak végre pár év múlva a váron?

– Nem hiszem, hogy ez megtörténik. Említettem Vajdahunyadot, de még inkább Bajmócot (Felvidék), ahová egyszerűen oda hazudták a középkort. Az emberek tudják a valóságot, de tudomásul vették. Ma már butaság lenne kidobni a befektetett pénzt, visszabontani, amivel nem értünk egyet. Tanulni kell az esetből, hogyan lehet a hitelességet érvényre juttatni, például az ismeretterjesztésben.

A szerző megjegyzése: ide vezethet, ha gyakorlatilag megszüntetik a műemlékvédelmet, persze az se feltétlen jó, ha az mint állam az államban működik. Lásd erre példa a miskolci Avas szálló, amelynek felújítása részben azért állt le majd két évtizede, mert 40 cm-rel magasabb lett a homlokzat és vissza kellett (volna) bontani, s ki állja a számlát? A vitát a kivitelező levonulása zárta le, mai napig nem készült el. Nem egyszerű az építőipart, a befektetőket és a történelmet összhangba hozni. Most képzeljék el, hogy Diósgyőrt három forrásból építették: Miskolc, a Magyar Állam és az Európai Unió pénzéből. Három forrás, három cél.

Ha nem látta, már nem emlékszik rá: az első ütem elkészülte utáni ünnep így nézett ki a várban

Ha a beruházás hátterére kíváncsiak nyugodtan keressék Veres Pált, Miskolc korábbi, Tóth-Szántai József jelenlegi polgármesterét és Kiss János volt képviselőt, a várépítés miniszterelnöki biztosát. Ők tudnak minden lényegest, kulisszatitkot, ami a háttérben történt, az más kérdés, hogy ebből mit hajlandóak elárulni az embereknek.

//Látogassa, kedvelje az oldalam, a Csontos László-írót, ismerkedjen meg a könyveimmel!

A Bükki bujdosók című történelmi regényemnek fontos helyszíne a Diósgyőri vár és környéke, ajánlom figyelmükbe a szövegrészletet és a könyvet: