50 éve történt – Nyilas pártszolgálatosból lett MSZMP-tagok a bíróság előtt
Bírósági ítélet háborús bűntett miatt
1976. május 14-én jelentettük, hogy háborús bűntett alapos gyanúja miatt vádemelés végett a Legfőbb Ügyészségnek átadták Csányi László és társai bűnügyét.
A vádlottak 1945 januárjában az érsekújvári városi és megyei nyilas pártszolgálat vezetőiként és tagjaiként elkövetői, illetve részesei voltak 14 üldözött személy törvénytelen kivégzésének.
1976. augusztus 17-én a Fővárosi Bíróság ítéletet hirdetett, melynek során
I. r. Csányi László /53 éves, lakatos/ mohácsi lakost
2 év 8 hónapi – fegyházban letöltendő – szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 3 évre közügyektől eltiltásra;
II. r. Hajmási Béla /51 éves, nyugdíjas, MSZMP-tag/ tatai lakost
3 évi – szigorított börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 3 évre közügyektől eltiltásra;
III. r. Sovány Gyula /74 éves, nyugdíjas, volt megyei nyilas pártszolgálati vezető/ budapesti lakost
4 év 6 hónapi – szigorított börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 4 évre közügyektől eltiltásra és 5000 Ft pénzbüntetésre;
IV. r. Kovács Menyhért /61 éves, nyugdíjas tanár, volt városi nyilas pártszolgálati vezető, MSZMP-tag/ budapesti lakost
3 év 4 hónapi – szigorított börtönben letöltendő – szabadságvesztésre, mellékbüntetésként 4 évre közügyektől eltiltásra és 5000 Ft pénzbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlottak és védőik enyhítésért fellebbezést nyújtottak be, így az nem jogerős.
Benkei András belügyminiszter
[A jelentés az 1976. augusztus 19-én kelt BM Tájékoztató Jelentések része.]
ÁBTL – 2.7.2. – 65-9/196/1976.
___________
1974. március 15-én a Náci Háborús Bűnösök Üldözésére Megalakított Csehszlovák Kormánybizottság levélben fordult a magyar Igazságügyi Minisztériumhoz Csányi László ügyében. Levelükben azt írták, a férfi részt vett tizenegy szökött munkaszolgálatos kivégzésében, két áldozatot maga lőtt le, ezért ellene 1945. május 15-én vádat emeltek, ám ő az év decemberében megszökött a letartóztatásból és az elfogására vezetett intézkedések nem vezettek eredményre, így távollétében ítélték tizenöt évi szabadságvesztésre háborús bűntett elkövetése miatt. Cselekménye olyan háborús bűntettnek minősült, mely a csehszlovák jog szerint nem évült el, így az ügy iratanyagát átadták a magyar szerveknek, a Legfőbb Ügyészség Politikai Osztálya pedig 1974 novemberében elrendelte a nyomozást.
Az elsőfokú ítélet indoklása szerint 1945. január első felében az érsekújvári nyilas székházban több foglyot, köztük tizenegy szökött zsidó munkaszolgálatost is őriztek, akiket egy teherautó platóján az érsekújvári zsidó temetőbe vittek. A halottasházban alsóruhára vetkőztették őket, majd a helyszínen megalakított kivégzőosztag – benne Csányi Lászlóval és Hajmási Bélával – tűzparancsra lelőtte őket. A megyei pártszolgálat-vezető Sovány Gyula, aki előzetesen utasítást adott a tömegsír megásására és a városi fegyveres pártszolgálatot vezető Kovács Menyhért, aki utasítást adott a pártszolgálatosok felszerelésére és a foglyok temetőbe kísérésére, a kivégzést végignézték. Három polgári ruhás foglyot néhány nappal később Érsekújvár közelében egy erdős területen végeztek ki: a Kovács Menyhért által a feladatra kijelölt Hajmási Béla egy fogollyal végzett.
A bíróság előtt Csányi László, Hajmási Béla és Kovács Menyhért elismerte bűnösségét. Vallomásuk szerint katonaszökevényként a felelősségre vonástól félve kerültek a nyilasok közé. Csányi és Hajmási arra hivatkoztak, hogy „kényszer hatása alatt, parancsot teljesítve” cselekedtek, míg Kovács azzal védekezett, hogy a kivégzést „törvényes dolognak” hitte. Sovány Gyula, aki 1942-től tagja volt a Nyilaskeresztes Párt érsekújvári szervezetének, tagadta részvételét mind a kivégzésről szóló határozat meghozatalában, mind a tömegsír kiásására vonatkozó parancs kiadásában, mind a kivégzés végrehajtásában. Védekezését a bíróság nem fogadta el.
„..valamennyi vádlottnál igen nyomatékos enyhítő körülmény az időmúlás. Az elkövetés óta már több mint 30 év telt el. Ez az időszak a vádlottak életében gyökeres változást eredményezett. Valamennyien kifogás alá nem eső életmódot folytattak, szorgalmasan dolgoztak és becsületesen éltek, különböző területeken kiemelkedő eredményeket értek el.” – szólt az ítélet indoklása. A négy vádlott közül ketten nemcsak MSZMP-tagokká lettek, de 1945 után határőrként, illetve munkásőrként is tevékenykedtek, s egyikőjük elnyerte a sztahanovista és a kiváló dolgozó címet, valamint a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst és bronz fokozatait is.
A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága az 1976 decemberében tartott fellebbezési tárgyaláson helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. A beismerő vallomások és az eltelt évtizedekben „az átlagot meghaladó mértékben pozitív jellegű” életvitelük mellett a büntetést csökkentő körülményként értékelték a vádlottak életkorát és egészségi állapotát is: ketten hamarosan, szabadságvesztésük kitöltését megelőzően elhunytak. Az MSZMP sem az elsőfokú, sem a jogerős ítéletet nem várta meg: a párttag vádlottakat már a vádemelés idején kizárta tagjai sorából.
Kapcsolódó dossziék:
ÁBTL – 3.1.9. – V-160592/1
ÁBTL – 3.1.9. – V-160592/2
ÁBTL – 3.1.9. – V-160592/3
ÁBTL – 3.1.9. – V-160592/4
ÁBTL – 3.1.9. – V-160592/5
A fotó illusztráció; egy 1944-ben készült kép részlete.
Forrás: Fortepan / Fortepan
Képszám: 155598
