| Így lesznek a Megállók Nyék felé:
Barkai sugárút—Dobrev liget—-Vadai Ágnes elágazás–Prieszol városrész—Böszme kitérő–madarasTESCO |
A nap
Az információ drága, de hülyének lenni sem olcsó… Helló bazmegye
| Így lesznek a Megállók Nyék felé:
Barkai sugárút—Dobrev liget—-Vadai Ágnes elágazás–Prieszol városrész—Böszme kitérő–madarasTESCO |
A nap
4 Responses
Ejnye… Hát a Lehoczki tér kimarad a felsorolásból. Bár, az igaz, hogy a Kiss tábornok-Lorántffy kereszteződés egy másik városrész, de akkor is… Illene nem elfelejteni és kifejezetten megemlékezni akár egy névadással arról, hogy az ex-képviselő úr ott is hatalmasat alkotott, nem csak abban az alapítványban, melynek pénzkezelő kuratóriumi tagja volt. Csodálkozom is, hogy a kereszteződés és a posta közötti picinyke zöld terület, Lehoczki térként történő hivatalos elnevezését még nem kezdeményezte a mindenhez is értő, mindenbe is beleokoskodó, exhibicionista, polohisztor Lichtenstein Raymond általános főszakértő úr. Kérem, valaki hívja fel a figyelmét Raymond úrnak arra, hogy ideje lenne intézkedéseket foganatosítania a szóban forgó hiányosság miatt. Lehetőség szerint, azonnali hatállyal tegye meg a szükséges intézkedéseket a közterület elnevezésének hivatalossá tétele iránt! A közúti balesetben elhunyt högy hozzátartozóinak pedig, a sajnálatos tragédia óta eltelt néhány év távlatából, ezúton is őszinte részvétemet szeretném kifejezni.
Lehóczky tér a 10-es postánál legyen, ott volt halálos gázolása
Nyugalom Zsóccai hatökrök zsóccán nem áll meg, csak azért fontos megjegyezni, mert ez olyan igazi Fideszes Miskolc utáló böfögés volt, gondolom az utolsók egyike , amíg a nyilas miskóban annak a pár karikás szemű zsoccainak a szeme láttára le nem kapcsolják a villanyt és az áramot
„Amit nem értek: ki találta ki, hogy ez is egy Hivatal legyen? Jó, hogy nem Hatóság. Ezzel a teljes névvel. Magyarországon, ahol az ÁVH-tól egy idő után már az egész ország rettegett? Nálunk, ahol mindannyian érezzük a csengőfrászt, akár tudjuk, hogy mit jelent, akár nem? Nálunk, ahol a kommunisták is azt hazudták, hogy ők mindent visszaszereznek, ami a népé? Persze, tudjuk, hogy ez a szavazóknak, a NER-t gyűlölő embereknek, az ún. kisembereknek szól. Visszaszerezzük! Azt is látjuk, hogy milyen könnyedén letartóztatnak bárkit. Írják át – ők is – a törvényeket, az alkotmányt, újabb és újabb ötletekkel jelentkeznek. Nem csoda, hogy amíg a társadalom egy része ezt ünnepli – végre, következményei vannak a dolgoknak –, a másik része fél. S nyíltan vagy magában Bródy János önreflektív szövegét dünnyögi: ezek ugyanazok.
Az SZDSZ-t, illetve a liberális értelmiséget sokan kritizáltak amiatt, mert felhasználta a holokauszt, a zsidóüldözés, az antiszemitizmus témakörét a politikai játszmáihoz, ezzel újratraumitálva a saját – a saját (!) – szavazóit, támogatóit. Érthető – de elfogadhatatlan (!) – volt ez a »játszma«, ezzel is elterelték a figyelmet a valós problémákról. A Fideszt sokan – joggal – kritizálták amiatt, hogy háborús félelmet kelt, ezzel újratraumizálta a magyarságot, két elveszített világháború, és »következményeik«, Trianon és a kommunizmus sáskajárása után. »Brüsszel háborúra készül!« Egyszerre volt félelmetes, szánalmas és szomorú. Ahogyan az erre adott agresszív válasz is az.
Egy ilyen országban, egy ilyen nemzet esetében minden kifejezésünkre, minden lépésünkre vigyáznunk kell. Én sem tettem meg mindig, persze, én nem vagyok politikus. Igen, nem, vagy csak alig kritizáltam a NER-t, ez van, emészd meg, vagy ne emészd meg. Viszont nem is ültem egy állami, vagyis NER-es cég élén, hogy arról »valamiért« sohase beszéljek.
A politikusok felelőssége és befolyása sokkal nagyobb. Kérdés, hogy mit tanul az ember Erdősék és Vitézyék történetéből. Vagy az enyémből. Illetve, hogy én mit tanultam Anna néni és apai nagymamám levelezéséből, barátságából. Azt, hogy sokszor az is fontos, ami közös.
A múltat nem újraélni kell, hanem meghaladni, tanulni belőle.
És most már hagyjuk a politikát, az politika, nem több, nem kevesebb. Nekünk kell megértenünk egymást. Az átlagembereknek. A másik félelmét, a másik motivációját. Amíg nem tanulunk meg a „másik” fejével gondolkodni, a politikusok úgy játszadoznak velünk, az érzéseinkkel, traumáinkkal, ahogyan akarnak.”