Alig két hete hívtalak. Nem vetted fel… Egy új, Miskolchoz kötődő projektről szerettem volna veled elsők között egyeztetni, bevonni téged, véleményed kikérni.
Nem jutott el a híre hozzám, hogy egészségügyi gondjaid vannak, csodálkoztam is, hogy nem veszed fel, nem hívsz vissza… „Te nem ilyen vagy” – gondoltam magamban… Majd eljutott hozzám, hogy egészségügyi gondjaid vannak, ma pedig egy felfoghatatlanul fájó hír jutott el hozzám…
Elmentél. Te is elmentél, Lacikám!
Sokat beszélgettünk. Hogy és mi lehetne jobb, mit kellene másképp csinálni. Mindig higgadt tudtál maradni, mindig tudtad a problémákat felülről nézni és javaslatokkal segíteni. Láttad a lehetőségeket és az akadályokat. Nem voltál álmodozó, realistán szemlélted a világot.
Egy-egy esemény hangulatának megteremtésében rád mindig lehetett számítani. Lehetett az a Lánykoliban a Kabinet koncert, lehetett az a Andrássy úton egy izgalmas meccs, egy műsor az éterben, a mikrofon mögött. Lehetett az puccban, öltönyben, a Vigadóban valamelyik bálon. Ha te ott voltál, garantált volt a jókedv, a mosoly…
Nem volt olyan unalmas tombolatárgy, amelyet ne tettél volna műsorvezetőként izgalmassá, kívánatossá. Egy szóval, egy-egy poénnal egy szóvirággal.
Szinte mindenkit ismertél és és mindenki ismert a városban… Szerettünk, kedveltünk, számíthattunk rád…
Lacikám!
Rövid idő adatott Neked, de teljesítetted a küldetésed, két nagyszerű gyereket neveltél fel. Vigyék tovább a Veres név jó hírét a városban!
A Spotify-on évről-évre közzétett szilveszteri zenelistáid itt maradnak velünk, segítenek emlékezni majd arra a hangulatra, amit Te teremtettél…
Nagyon köszönöm a barátságod, az őszinteséged, segítséged.
Nagyon fogsz hiányozni, Barátom! Részvétem a családodnak!
Egy válasz
szatyor fing