Nyertünk mi, de nyertek a riválisok is, tavasszal 20 pontot szereztünk, de folyamatosan vékony jégen mozogtunk, aztán Szentesen eldőlt a sorsunk. Hogy mi éreztem akkor? Csalódottságot, annak ellenére, hogy a búcsú benne volt a levegőben. Akkor, ott, volt egy rövid megbeszélése a csapatnak, sajnáltam, hogy így ért véget ez a szezon. Ha az első félévben jobb eredményeket hozunk, minden máshogy lett volna…, de így volt biztos megírva…
Az embernek vállalnia kell a felelősséget, nekem is, nem magam miatt voltam, vagyok még mindig szomorú, hanem Miskolc városa, a klub miatt. Júniusban ültem le a vezetőséggel, és egyeztünk meg abban, hogy nem lesz folytatás.
Köszönöm az elmúlt 11 évet, nagy ambíciókkal érkeztem az MVLC-hez, szerintem sikeres közös időszak volt, főleg, ha az utánpótlásra gondolok. A sportban vannak magasságok, mélységek, örülök, hogy az utánpótlás éveit végig nézhettem a már válogatott és BL-győztes Vismeg Zsombornak. Nagyon sok jó emberrel találkoztam, barátokra tettem szert, itt, ebben a városban ismertem meg a számomra legfontosabb embert. Remélem, az MVLC vissza tud kerülni arra a polcra, ahová való. A jövőmmel kapcsolatban nem szeretnék nyilatkozni.
