Úgy mozogtak a belvárosban, mint egy diszkont nindzsakommandó a falunapon.

Küldetésük szent volt: úgy védték a teret a fideszes kampányrendezvényen az ellentüntetőktől, mintha az utolsó akciós farhátat őrizték volna a szupermarketben.

De ne feledkezzünk meg a történet igazi sztárjairól, a rendőrségről sem! Külön vastapsot érdemel az a bűbájos diszpécserhölgy, aki a kétségbeesett segélyhívásra olyan flegmán közölte, hogy „ott vannak a kollégák, tessék őket megkeresni”, mintha egy óvodás húsvéti tojáskereső bajnokságot kommentált volna. Biztos a bokorban lapultak, kéz a kézben a nagy fűben, nehogy megzavarják a „civilizált” véleménynyilvánítást. Álljon csak be szépen ő is a sorba a bújócskabajnok egyenruhás kollégáival együtt!

Szerencsére a digitális kor csodája, hogy az internet nem felejt. A fotók és videók kint vannak, hadd lássa a szomszéd, az anyós meg a műszakos kolléga, miből is lesz a cserebogár – vagy jelen esetben a politikai ganétúró. Ami pedig azt a pimaszul rágózó, önelégült hominidát illeti: őszintén reméljük, hogy úgy ráfagy a mosoly a képére a bíróságon, mint a januári latyak a lemezfelnire.

Ideje, hogy a jogalkalmazók olyan számlát állítsanak ki ezeknek a „hazájukért aggódó, spontán verődött állampolgároknak”, amitől egy életre elmegy a kedvük az utcai csendőrösditől. Mert a fekete pufajka talán melegít a kampányban, de a hűvösön valahogy hamar kimegy a divatból.

Kretének!

Eri