A Szergej Lavrovval folytatott telefonbeszélgetések tanúsága szerint Szijjártó Péter magyar külügyminiszter rendszeresen informális csatornákon keresztül egyeztetett az orosz külügyminiszterrel és más tisztviselőkkel, és nemcsak politikai támogatást ígért, hanem konkrét lépéseket is tett az EU szankciós politikájának befolyásolására – derül ki a VSquare, a FRONTSTORY, a Delfi Estonia, az Insider és a Ján Kuciak Oknyomozó Központ közös oknyomozásából, ami a két miniszter közötti beszélgetések leiratait is tartalmazza.
Az egyik ilyen telefonbeszélgetés 2024. augusztus 30-án volt, egy órával azután, hogy Szijjártó hazaért Szentpétervárról. Lavrov elmondta, hogy Szijjártót az orosz médiában mindenhol idézik a látogatása után.
- „Mondtam valami rosszat?” – kérdezett vissza Szijjártó.
- „Nem, nem, nem. Csak azt mondták, hogy pragmatikusan harcolsz az országod érdekeiért.”
Lavrov hívásának oka azonban egy kérés volt: az orosz oligarcha, Aliser Uszmanov azt szerette volna, ha testvérét, Gulbahor Iszmailovát levennék az EU szankciós listájáról, és Szijjártó megígérte, hogy segít. Uszmanov egy orosz–üzbég üzletember, akit Putyin egyik kedvenceként tartanak számon, és akinek „különösen szoros kapcsolatai” vannak az orosz elnökkel.
- „Nézd, Aliser kérésére telefonálok, és csak emlékeztetni akart, hogy te foglalkozol a testvére ügyével” – mondta Lavrov.
- „Igen, abszolút” – válaszolta Szijjártó. „A helyzet a következő: a szlovákokkal együtt javaslatot nyújtunk be az Európai Uniónak, hogy vegyék le őt a listáról. Jövő héten benyújtjuk, és mivel új felülvizsgálati időszak kezdődik, napirendre kerül, és mindent megteszünk, hogy lekerüljön.”
Lavrov elégedett volt, és kifejezte háláját Szijjártó „támogatásáért és az egyenlőségért folytatott küzdelméért minden területen”. A beszélgetés nem állt meg a kérésnél: a két külügyminiszter az EU-t is bírálja, különösen az Ukrajnát támogató álláspont miatt. Lavrov Josep Borrellt „legnagyobb csalódásának” nevezi, Szijjártó pedig „európai Bidenként” írja le. A beszélgetés végén Szijjártó egy kifejezetten baráti, alárendelt hangnemet üt meg: „Mindig a rendelkezésedre állok.” A cikk szerint hét hónappal később Iszmailovát levették az EU szankciós listájáról. (A magyar és a szlovák kormány valóban sok követ megmozgatott Iszmailova érdekében.) – írja a 444.hu
14 Responses
Szánalmas, hogy egy ilyen zselés hajú bugris, aki a büdös életben nem dolgozott, csak egy megfelelő felcsúti segget nyalt, elárulja azt a szövetséget, amelybe a magyarok – nem ezek a hazaáruló senkiháziak, akik állandóan a magyarokkal akarnak takatózni – régóta szerettek volna bekerülni, és amikor sikerült, akkor a támogatás egy másik bugris – és bűntársai – zsebébe vándorolt.
Hol tarthatnánk, ha egy valóban tehetséges ember, ill. tehetséges emberek nyerik a pálysázatokat 40 centis kilátó helyett értelmes fejlesztésekre?
Akkor mondhatjuk, hogy az összes bugris, aki a kétharmadra szavazott és azzal henceg a mai napig is, mocskos hazaáruló? De legalábbis azokat támogatja. Mint a volt elnökünk, az undormány papocska, meg a volt miniszter a pedofíliát.
már csak két-három áldozatnak kéne előállnia, és elmondhatnák, ki az a Zsolt bácsi, az nagyot ütne a gecin
Csuklás nélkül elárulta kakadu a szövetségeseinket és a hazáját! Ezekre szavazzon a halál!
Petikém, szerinted hány év letöltendőt érdemelsz????
Ukrán petiKÉM? Az összeset.
Úgy tűnik, hogy Szijjártó Péter külügyminiszter alázatos gazsulálása Lavrov orosz külügyminiszter előtt valósággal megforgatta a kést a polgári centrista közönség körében. Ablonczy Bálint, a Válasz Online újságírója például olyan felütéssel írt publicisztikát a lehallgatott beszélgetésekről, hogy
„Kádár óta nem láttuk a szervilis hazaárulás ilyen feltűnő megnyilvánulásait.”
Pár további kulcsmondat ízelítőnek:
Az orosz tartótisztek maradtak, az eszközök finomodtak, de – ne féljünk a nagy szavaktól – most ugyanúgy a magyar nemzet hosszútávú jövője a tét, mint 1956-1957-ben. A rossz hír az, hogy most nem mutogathatunk a csúnya kommunistákra: a magyar kormány saját elhatározásból navigálta magát az európai közmegvetést kiváltó muszkavezető szerepébe.
Őszintén reméljük, hogy a derék orosz oligarchának nincsen aranyhörcsöge, mert a lihegően szolgálatkész magyar külügyminiszter őt is levetette volna a szankciós listáról.
(…) élőben követhetjük a rendszer utolsó ideológiai pillérének leomlását. Azt már régóta tudjuk, hogy a „polgári Magyarország” pusztán politikai termék volt (…). A népszavazással és folyamatos ideológiai öblögetéssel megtámogatott gyermekvédelemről a kegyelmi botrány és a Szőlő utca óta pontosan tudjuk, valójában hangyabokányit sem számít. Az elvben a határontúli magyarokért minden körülmények között kiálló kormánypolitika gondolkodás nélkül a busz alá löki a kisebbségi magyar közösségeket is, ha a szlovák vagy román nacionalistákkal való összebútorozásról van szó. És most a szemünk előtt lepleződik le a nagy orbáni függetlenségi háború végtelen hamissága. Szuverenitás Szijjártó-módra: az a magyar érdek, amit Szergej Lavrov mond neki. Csakhogy ez a politika valódi magyar érdeket, hazánk uniós tagságát veszélyezteti.
Egy, a tárgyalásokban részt vevő európai diplomata szerint régóta gyanították, hogy Magyarország és Szlovákia információkat szivárogtat Moszkvának, de most először volt erre kézzelfogható bizonyíték. „Magyarország egyértelműen Oroszország politikai utasításait hajtja végre” – mondta, hozzátéve, hogy Magyarország és Szlovákia gyakran hosszabb listával kezdi a tárgyalásokat, majd azt két-három névre szűkíti. „Nem jogi érveket használnak, hanem egyszerűen azt mondják, politikai okokból nem akarják ezeket az embereket a listán látni.” Egy magas rangú európai hírszerző így értékelte a kiszivárgott felvételeket:
„Ha eltávolítod a neveket, és megmutatod ezeket a beszélgetéseket bármelyik hírszerző tisztnek, megesküszik, hogy egy tartótiszt az ügynökével beszél”.
A külügyminiszter nem volt igazán beképzelt ember, de úgy gondolta, hogy ami jár, az jár, a rang kötelez. Beosztottjaival barátságos volt, hiszen úgy gondolta, hogy ők is csak emberek, de kissé leereszkedő is, hiszen úgy gondolta, hogy beosztottjai is csak emberek. Semmi több. Szelíden, de megkövetelte a neki kijáró tiszteletet, elvégre mégiscsak egy szuverén ország külügyminisztere volt, nem valami vidéki teremfocista.
Elvárta, hogy beosztottjai előre köszönjenek neki. „Apró gesztus ez, de fontos” – gondolta magában. „Be kell tartani a merremeddiget.” – Jó reggelt, főnök! – köszönt a portás, mikor a külügyminiszter reggel belépett a külügyminisztériumba. – Jó reggelt, főnök! – köszöntek neki a segédfogalmazók, fogalmazók és főfogalmazók, az alosztályvezető-helyettesek, az alosztályvezetők, az osztályvezető-helyettesek, az osztályvezetők, az alfőosztályvezetők, a dölyfös főosztályvezetők, sőt a Pista is, akiről senki sem tudta, mit csinál valójában (még az sem volt biztos, hogy Pistának hívják, lehet, hogy ez csak a fedőneve volt). Így volt ez rendjén. A külügyminiszter senkinek sem köszönt vissza, csak biccentett. Elkopott volna a szája a nagy köszöngetésben, és különben is: tudja csak mindenki a maga helyét.
– Jó reggelt, főnök! – köszönt a titkárnője, és feltette főni az első kávét, ahogy a külügyminiszter belépett az irodája előszobájába. A külügyminiszter biccentett, és belépett az irodájába. A titkárnő gondosan becsukta mögötte a párnázott ajtót. A külügyminiszter kabátját a fogasra akasztotta, megigazította kissé félrecsúszott nyakkendőjét, aktatáskáját az impozáns külügyminiszteri íróasztal előtt álló párnázott külügyminiszteri bársonyszék mellé tette. Aztán kihúzta magát, ujjaival furcsa hajzatába túrt (ezt afféle márkavédjegyként viselte), a barokk csillár felé fordult, és szépen, tagoltan, gondosan artikulálva azt mondta: – Jó reggelt, főnök!
A csillár biccentett.
Ez ahogy hazudik ,úgy hízik..
A Démon már lassan kidurratja a hasàt, màr 20 hónapos!
Hogy tud még menni is!?
Ez borzalom!
Ebben a hasban a Démon fia fejlődik !
https://www.facebook.com/photo/?fbid=26355241144125949&set=a.506587832751301
Ukrán petiKÉM
Ülj le, egyes!
Miután az első három zsúfolt kormánygép megérkezett a phenjani reptérre, pár órát várakozni kellett a kiszállással, amíg a hirtelen összeült helyi grémium megállapította, hogy beléphetnek, hiszen van mit tanulniuk korrupciótanban az érkezett elvtársaktól. A leszállók közül elsőnek egy B. nevű sajtóvitéz nyilatkozott arról, hogy a küldöttség a taknyán-nyálán érkezett és mindenkinek – természetesen rajtuk és a kedves vezetőn kívül – a kurva anyját. Egy németes nevű ex-minisztert angol nyelven próbáltak interjuvolni, de hamar kiderült, hogy az „őőő”betűk nem feltétlenül részei a kérdéses nyelvnek. A reptérről Ferrarival érkezett küldöttséget a főváros melletti – direkt az erre célra kialakított – lakóparkban helyezték el, ahol a közműveket, elsősorban a gázvezetékek kialakítását a küldöttséggel érkezett szakemberre bízták, aki azonnal alakított ötszáz céget a projekt kivitelezésére, ám a helyi közpénzek más irányba folytak, így jelenleg az orosz gázra várakoznak. Ám az orosz gáz az ukrán agresszió miatt beszorult a Hormuzi-szorosba – ami, ugye, mint a neve is bizonyítja nem egy tágas hely – de a béketeremtő pálmafaággal repülő amerikai galamb már megjelent az öböl felett, így hamarosan várható, hogy eszkalálódni fog a helyzet. Folytatás várható…
előbb utóbb az is kiderül, hogy a pár héttel később hirtelen elhunyt kormányőr vajon kit is látott a minielnök urunk lányán?
putyin tudja, de mi is meg fogjuk tudni