Looks like a bunker at Normandy.
A sárospataki Bodrog Áruház
Egy Facebook-csoportban Ha elolvassuk a hozzászólásokat, kiderül, hogy az áruház ma is ugyanúgy megosztja az embereket, mint 1972-es átadásakor.
- Több külföldi hozzászólónak is a partraszállás védművei ugrottak be a falak láttán, valaki egyenesen egy normandiai bunkerhez hasonlította a látványt.
- Sokan nem akarták elhinni, hogy ez egy működő áruház. Volt, aki elszörnyedve csak ennyit fűzött hozzá: „Édes Istenem, micsoda utálatosság!”
- A magyar kommentelők között is akadt, aki szerint az épület inkább emlékeztet egy börtönre vagy a tajgán felhúzott túlélőbunkerre, mint barátságos üzletre.
A városi rangtól a kerámiaüzletig
Az épület Sárospatak aranykorában született, amikor a település 1968-ban visszakapta városi rangját. Az új központ kialakításához régi, földszintes polgári házakat bontottak el a Rákóczi úton, hogy helyet adjanak a modernizációnak. A hetvenes-nyolcvanas években az áruházban a ruházattól a játékokon át a műszaki cikkekig mindent itt szereztek be a helyiek. A belső galériás kialakításnak köszönhetően a vásárlók egyszerre láthattak rá az összes szintre, ami akkoriban lenyűgöző modernitást sugárzott. Bár a rendszerváltás után a klasszikus nagyáruházi korszak véget ért, az épület nem vált szellemházzá. Ma többek között élelmiszerüzlet, virágbolt és kerámiaüzlet is működik a falai között, így továbbra is a városi mindennapok része maradt
Az áruház terveit Makovecz Imre készítette 1969-ben a Sárospatak és Vidéke ÁFÉSZ megbízásából, és bár maga is elismerte, hogy az épület „érdemét meghaladó módon” sok negatív véleményt váltott ki, ő egészen másként tekintett rá. Számára ez nem csupán egy üzletház volt, hanem egyfajta modern emlékmű, amelyet a kereskedők állhatatlan világába helyezett. A falakon nincsenek felesleges díszek, mert a beton itt „dolgozik”. Amit mi kívülről zord, hullámzó formáknak látunk, azok szerinte a ház „izmai”: a szerkezet ott vastagodik meg, ahol a legnagyobb súlyt kell hordoznia. Az építész egy hatalmas, virágszerű testként írta le az áruházat, amelynek belseje tágas és oszlopoktól mentes, igazi közösségi tér.
Egy vidéki áruház inkább fórum, mint szupermarket
– vallotta az építész.

Forrás: Fortepan / Erdei Katalin
A városi rangtól a kerámiaüzletig
Az épület Sárospatak aranykorában született, amikor a település 1968-ban visszakapta városi rangját. Az új központ kialakításához régi, földszintes polgári házakat bontottak el a Rákóczi úton, hogy helyet adjanak a modernizációnak. A hetvenes-nyolcvanas években az áruházban a ruházattól a játékokon át a műszaki cikkekig mindent itt szereztek be a helyiek. A belső galériás kialakításnak köszönhetően a vásárlók egyszerre láthattak rá az összes szintre, ami akkoriban lenyűgöző modernitást sugárzott. Bár a rendszerváltás után a klasszikus nagyáruházi korszak véget ért, az épület nem vált szellemházzá. Ma többek között élelmiszerüzlet, virágbolt és kerámiaüzlet is működik a falai között, így továbbra is a városi mindennapok része maradt

3 Responses
Mágiával foglalkozott Makovecz, az nem tesz jót senkinek sem. Laószné Ács Klára – azt hiszem, ez a neve – adta ki közös könyvüket Grafológia címen, amelyben Göncz Árpád is benne volt Ha én egyszer kinyitom a számat mondatával, meg Polgár Judit.
Nem lenne ezzel különösebb gond ha adtak volna színt a betonnak. Így, szürkén, nagyon sivárnak hat.
Rudolf Steiner bűvóletében.