Március 15-e, a Magyar Sajtó Napja alkalmából a hiteles és színvonalas tájékoztatásért végzett munkája elismeréseként idén Faragó László, a RádióM hírszerkesztője vehette át a Miskolci Polgármesteri Hivatal sajtódíját.Ezúton is szívből gratulálok, László! Munkádhoz további sok sikert és jó egészséget kívánok!
9 Responses
Polgi Bszod! Még a nődnek meg a rokonaidnak adjál valami díjat
jutalom a beosztottnak
soha még a nevét sem hallottam
A szakmában ismeretlen. Ki ez a fickó?
Nézem a meccset de nem hallom szpiker polgarmesterünk hangját.Miért?
Alpolgármesterünk
A Faragó név divatos, Pápai Faragóval kezdődött a világtörténelmet jelentő Táncdalfesztivál főszereplői között, amit 1995-ben Egerben az egri csillagok történelmével együtt is ismételtek. Ceruzát faragtak az ózdiak, azt jelenti, hogy végtelenül hosszabbítanak, maguk hozzák, teremtik meg ceruzarajzok alapján ember formában a népeket, akár a barakkosokat 150 éve kb. Teremtői hatalommal bírnak lopott atlantiszi dallamból, készültek előre a világmindenség apokalipszisére, kezdetben fekete másolópapírokkal való gépeléssel, majd indigóval. Úgy írták le őket a Keletes Cseh Károlyék, amik emberré válva véráldozással mennek Atlantiszi aranykorba, hogy elfelejtette a teremtményeket fiókba zárni a sötét. Egyszer úgy jártam, hogy mentem két osztálytársammal az újhelyi Gyöngyvirág presszóba, ami soha nem volt szokásom, mert nem tudtam kire hagyni a gyerekeimet, míg gyors-gépíró iskolába jártam. Magyar óráról lógtunk el. Egyszer csak észrevettem,hogy velem szemben egy kidülledt szemű fickó fixiroz egyfolytában. Ekkor eszembe jutott egy pici koromban volt kihajthatós meséskönyvem, amiben ugyanez a fickó volt lerajzolva, ahogyan egy komódra helyezett hajasbaba szoknyája alá nézett egy fiókból, ami ki volt húzva. Lám, ott ült előttem, életre kelt. Elindultam gyorsan hazafelé, ő jött utánam, beült a kocsijába, majd végig jött mellettem az utcán, s kiabált kifelé, hogy gyere kicsi, nem bánod meg! Ott állt a tanács előtt egy csoport fiú, majdnem megtámadták, amikor látták a helyzetet, én szaladtam tovább az OTP sarokig, onnan lefelé az Árpád utcán, ahol albérletben laktunk. De ismét megjelent, alig tudtam a kapun beugrani, beszaladni a lakásba. Volt férjem véletlenül otthon volt – ritka eset volt, olyankor nem mulatott egyedül, amikor össze kellett törni valamimet, vagy fontos dolgot hajtattak vele végre -, megkérdezte: Mit szaladgálsz, mint az őrült? Mondtam neki, hogy megkergettek, egy férfi, kocsival. Erre azt felelte: Na és, már nem tett volna benned kárt! Ledöbbentem és nem tudtam évtizedekig megemészteni, különösen, mikor megtudtam – Porcelánszív címen a Vörös Oroszlán novelláinak részeként írtam meg -, hogy H. Mária, gyorsíró iskolai társam, akire később a pártbizottságon kicseréltek engem a gyerekem leforrázásakor lett volna a Porcelánszív főszereplője, akiben nem tettek volna kárt.
Biztosan hiteles volt Faragó, csak elfelejtette az igazságokat leírni a történelmi korok ismétléséről négyszer, az apokalipszisről, amit végrehajtottak embereken, meg a torünnepéről az ország és emberek legyőzőinek. Attól függ a hitelessége, kihez tartozik, ez meg nem hitelesség, hanem áldozás.
Mindenki tudta, hogy a világ szereplői véráldozással tisztulnak, nemesednek emberré és emelkednek hivatásban, karrierben. Bartus a rendész azt mondta, mikor engem kicseréltek, hogy éppen ideje, hogy H. Marika emelkedjen, aki főszereplő lett volna.
Aztán mennyit fogyaszt a nertárs százon? Mert mintha látszana rajta, hogy nem szeret kiszáradni.