– Sajnos nem sok jót látok Miskolcon.

 Nem titkolja: aligha gondolna már arra, hogy valaha hazatelepüljön, pláne a borsodi megyeszékhelyre.

Hogy kerül iraki dínár egy az Avason sétáló nőhöz? És minek az neki? A kérdések kínálják magukat, és páran a facebookos eszmecserében is feltették, amikre szűkszavúan, de már ott is válaszolt Beáta. A Boon.hu számára pedig jóval bővebben és színesebben is mesélt jelenlegi életéről.

– Hegesztő szakmérnöki és gépészmérnöki képzettségem van. Egy nemzetközi online csoportban kezdtünk beszélgetni egy külföldi kollégával; hamar egymásba szerettünk. Dubajban találkoztunk. Olyan volt, mint ha mindig is együtt éltünk volna. Atiq pakisztáni. Rögtön azt mondta, nemsokára el fog venni feleségül. Egy évre össze is házasodtunk. De aztán még öt évnyi távkapcsolat következett. Én itthon voltam, ő a Közel-Keleten. Egyszer meglátogattam Irakban. És azóta együtt lakunk, Bászra városában.

Beáta már mindezeket megelőzően is dolgozott a szülővárosától távolabb, de a Dunántúlon is kedvező, avagy más oldalról nézve kedvezőtlen tapasztalatokat szerzett.

– Ez a mai Irak alapvetően nyitott társadalom. Amit az itteni média sugall, annak az ellenkezőjét látom. Nagyon sokat fejlődött az arab ország, hatalmas építkezések zajlanak mindenfelé. Az emberek nem szegények. A muszlimokkal kapcsolatos sztereotípiákat csak cáfolni tudom. Itthon mindenki azt kérdezi: ott kint miben járok?! Nos, ahol lakunk, sok a keresztény. Jellemzően jól szituált emberek. Velünk szemben katolikus óvoda működik, a gyerekek 90 százaléka muszlim. A keresztény vallási ünnepeket is tartják. Jön a Mikulás például. Adventi piac volt nemrég.