A történelmet nem csak a győztesek írják – de hogy a kollektív emlékezet rostáján mi hullik ki

A teljes körű pusztítást követő gátlástalan harácsolás, a gázai tömegsírokon emelt luxusingatlan-övezet tervében leplezetlenül áll előttünk a telepes gyarmatosítás esszenciája: megszerezni a földet az ott lakók nélkül, majd utána a telepesek képére formálni.
Aki kicsit is ismeri a Nakba történetét, az tudja: az izraeli–palesztin konfliktusnak ez a lényege. És ahhoz, hogy tisztán láthassunk, a telepes gyarmatosítást igazolni próbáló narratíva alapját, „a nép nélküli földet a föld nélküli népnek” mítoszát szembesítenünk kell a történelemmel. Ezt teszi meg Ilan Pappe izraeli történész számos könyvében, legrészletesebben a The Ethnic Cleansing of Palestine (Palesztina etnikai tisztogatása) című művében (https://oneworld-publications.com/…/the-ethnic…/).
Pappe könyve magyarul nem olvasható – ahogy számtalan más alapmű sem. És a hasonlóan fontos művek hiánya közvetlen hatással van a magyar közbeszéd és általa a közvélemény alakulására.
Az uralkodó csoportok mindig is igyekeztek a saját narratívájukat tenni uralkodó narratívává. A történelmet nem csak a győztesek írják – de hogy a kollektív emlékezet rostáján mi hullik ki (mit löknek ki) és mi marad fenn, az még erőteljesebben hatalmi kérdés. Nem véletlenül fogalmazott Orwell így: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.” Noam Chomsky pedig így: „Akik a bunkósbotot fogják, ragaszkodnak a történelmi amnéziához.”
Pappe könyve Palesztina etnikai tisztogatásáról részletesen kitér erre az amnéziára, az emlékezetirtásra is: egyik fejezetének címe „The Memoricide of the Nakba” (A Nakba emlékezetének irtása).
Pappe egyrészt levéltári dokumentációra támaszkodva részletesen bemutatja, hogyan készítették elő és hogyan vitték véghez azt az etnikai tisztogatást, amelynek során több mint 500 palesztin falvat romboltak le 1947 és 1949 között, több mint 750 ezer embert (a majdani Izrael területén élő palesztin lakosság több mint 80%-át) űzték el, és a több tucatnyi mészárlás során több ezer embert öltek meg elsősorban a Hagana, az Irgun és a Stern-csoport tagjai. Ennek jó része közismert; több epizódját A munkásosztály története is említi – például a Khan Junisz-i mészárlás (https://mot.merce.hu/…/1956-november-3-a-khan-junisz-i…/) vagy a Deir Jaszin-i mészárlás (https://mot.merce.hu/…/1948-aprilis-9-a-deir-jaszin-i…/) történetét. Az a mélységes rasszizmus, amely a gázai gyerekek tízezerszámra gyilkolásához és annak mentegetéséhez szükséges, egyáltalán nem újkeletű.
Ami kevésbé közismert, az az, hogy ma, évtizedekkel később mi van ezeknek a falvaknak a helyén – és mi őrzi az emléküket. Pappe könyve megmutatja, hogy ami ma Gázában készül (ha a Davosban közzétett embertelen terv valósággá válik), az kisebb léptékben évtizedekkel ezelőtt megvalósult, például az Izrael „zöld tüdejének” nevezett erdős parkokban, ahol a kikapcsolódni vágyók fenyőerdős-ligetes területeken érezhetik jól magukat – anélkül, hogy az ott lezajlott etnikai tisztogatások, falurombolások zavaró történetére egyetlen emléktábla is felhívná a figyelmüket. Nemcsak a falvak és lakóik tűntek el, hanem az emlékük is. A történelem mint palimpszeszt: az egyik nép történetének kiradírozása, hogy a másiké felülírhassa.
Ilan Pappe izraeli történész művei ezzel a szelektív emlékezetpolitikával helyezkednek szembe.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala, az UNRWA korábbi fő szóvivője, Chris Gunness a DoubleDown News csatornán nemrég közzétett negyedórás videóban foglalja össze azokat a tényeket, számokat, amelyek alapján csak a legelfogultabbak vonhatják kétségbe a népirtás vádjának megalapozottságát: https://www.youtube.com/watch?v=YBvHmGtm6lU.
Ilan Pappe művei viszont abban is segítenek, hogy megérthessük azt a hosszú történelmi folyamatot, amely elvezetett ehhez a népirtáshoz. Úgy vélem, Pappe álláspontjának megismertetése a magyar olvasókkal fontos a közbeszéd és a közvélemény alakításához.
Ezért Noam Chomsky, Howard Zinn, Jean Ziegler, Jason Stanley, Naomi Klein, Silvia Federici, A Working Class History kollektíva és Ibram X. Kendi könyveinek lefordítása és kiadása után most Ilan Pappe 2024 végén megjelent „A Very Short History of the Israel–Palestine Conflict” (Az izraeli–palesztin konfliktus nagyon rövid története) című könyvének (https://oneworld-publications.com/…/a-very-short…/) magyar fordításán dolgozom, amelyet várhatóan tavasszal jelentetünk meg. Ahhoz, hogy minél többekhez eljuthasson, és tényleg hatással lehessen a közgondolkodásra, szükségem lesz mindazok segítségére, akik szintén fontosnak tartják, hogy ez a narratíva magyarul is olvasható legyen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zsófia-kilátó webkamera

Zsófia-kilátó webkamera

Legfrissebb

Friss kommentek

Népszerű

Népszerű