A módszer egyszerre volt unalmas, gusztustalan meg érdekes, mert annyi okádék dolog történt ebben az országban az elmúlt tizenöt évben, hogy lehetetlen nyomon követni. Nem hiszem, hogy egy magát akár csak felületesen jóérzésűnek tartó ember az elmúlt tizenöt év bármelyik kiragadott két hetének történetét gyomorforgás nélkül végig tudná olvasni. De hogy én mire emlékeztem, meg mi történt, az különböző dolog. Ezért fogtam, és elkezdtem mindenki által ismert adatbázisokból felfűzni, felfejteni bizonyos eseményeket, hogy mikor mi történt. Négy forrásom volt: a 444, a Telex, a K-Monitor és a HVG. A történetet, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, az öt civil szereplő sorsa viszi előre. Amikor megakadtam velük, vagy kiegészítésre volt szükség, akkor fordultam ezekhez az adatbázisokhoz.

A Semjén Zsolttal kapcsolatos pedofilvádak után néhány héttel érez felelősséget, hogy ez a könyv talán dagaszt egy olyan politikai folklórt, amiről pont szeptemberben láttuk, hogy olykor képes kicsapni a medrei közül és komolyan megjelenni a politikai közbeszéd alakítójaként?

Ez nem egy dokumentumregény, és egy szóval sem állítom, hogy az lenne. Nem is azzal a célzattal írtam, ergo, ha ez egy fikció, márpedig az, akkor nekem semmit nem kell bizonyítanom. Megint kérdeznék: találtak akár egy olyan pontot is, amire azt mondták, hogy ugyan már, ne szívass?!

Hát például szerepel benne egy olyan konteó, hogy Rogán Antaltól indult ki az egész kegyelmi botrány, a regény elején pedig az akkori köztársasági elnököt az állítólagos molesztálási botránya miatt mozdítja el a Fidesz, és a plágiumbotrány csak ürügyként szolgál mindehhez. De hogy válaszoljak a kérdésére, nagyon nehéz benne olyan dolgot találni, amire azt mondanám, hogy az úgy biztosan nem történhetett meg.

Valamiért szeretem a gasztronómiai hasonlatokat.