Ami kezdetben divatos játéknak, menő szabadidős eszköznek tűnt, mára súlyos közlekedési és egészségügyi problémává vált. A kis kerekek és a nagy sebesség rossz párosítás: a végállomás gyakran a kórházi ágy, nem pedig a kiválasztott úti cél.

Európa-szerte számos ország próbálkozik a szabályozással, de egységes rendszer még sehol nincs. A Magyar Gyermektraumatológus Társasággal közösen dolgozunk egy javaslatcsomagon, amely tartalmaz életkori korlátozást, a motorerő és teljesítmény szerinti kategorizálást, a sisakhasználat kötelezővé tételét, zéró toleranciát az alkohollal és más tudatmódosító szerekkel szemben, valamint a KRESZ-alapismeretek oktatását az iskolákban. Emellett szükség lenne sebességkorlátozásra és útvonal-szabályozásra: járdán ne közlekedhessen 30 kilométer per óránál nagyobb sebességre alkalmas eszköz.

A jogszabály azonban önmagában nem elég. Ahogyan ma már egyre természetesebb, hogy a gyerekek kerékpározás közben sisakot hordanak, úgy el kell érni, hogy a fentiek szerint rollerezni is csak védőfelszereléssel és a szabályok ismeretében lehessen. Ehhez társadalmi kampányokra, figyelemfelkeltő programokra, iskolai oktatásra van szükség. A szülők felelőssége óriási: nem engedhetjük, hogy egy 12 éves gyermek felnőtteknek tervezett eszközön, védőfelszerelés nélkül száguldozzon a forgalomban.

Meggyőződésem, hogy az elektromos roller a városkép része marad. Nem az a cél, hogy le­állítsuk, hanem hogy biztonságossá tegyük. Amíg azonban nincs egyértelmű szabályozás és szemléletváltás, a mentők naponta visznek újabb sérülteket a kórházakba. Egészségek, életek, sorsok függnek attól, hogy mit kezdünk a helyzettel.

– olyat, amely nem elveszi a szabadságot, hanem megóvja az életet.

Bízom benne, hogy tavaszra nemcsak a jó idő, hanem a józan szabályozás is megérkezik.

A szerző gyermektraumatológus, miniszterelnöki biztos