Bajusz Gábor a nagy berúgásról, nosztalgia buli a Városházán

Fotó:  A nosztalgia estről már Csak Sebestyén Laci hiányzott,  aki szintén Leninkohászatos volt

Mokrai Mihály azzal kezdte felszólalását, hogy örül annak, hogy Szűcs Erika álmát megvalósította a polgármester. Szóba hozta, hogy Miskolc finn testvérvárosánál egy papírgyár beolvasztására került sor, és úgy fogalmazott: kíváncsi arra, hogy sikerül-e ezt itt megugrani. Szavai szerint a mennyasszony nem olyan szép, mert a város ebben a közös tulajdonban kisebbségben lesz. Felidézte, hogy édesapja első munkahelye a gyárban volt, illetve, hogy onnan is ment nyugdíjba, és azt is elmondta, hogy ő is kötődik ehhez a területhez. Egy hasonlattal is élt, meglátása szerint olyan ez a helyzet, mint amikor orosz csapatok Ukrajnában megszereznek egy olyan helyet, ahol semmi nem működik, minden le van pusztulva. Felvetette, hogy a menyasszonyhoz pénz kell, mert esküvőt kell tartani, majd annak adott hangot, hogy a rekultiváció 10 milliárd forintos összeg is lehet. Utána arról érdeklődött, hogy a hozzá bajnoki körökből eljutott információ, amely szerint a Miskolc Holding 10 milliárdos hitelt szeretne felvetni, erre fordítódik-e.

Barta György azzal kezdte, megszavazza az előterjesztést, és elmondta azt is, hogy az első munkahelye itt volt, és hogy a mai napon járt a gyárban. A vasúti síneket hozta szóba, azok használatát, továbbá felhívta arra a figyelmet, hogy ez nem egy egybefüggő terület, illetve, hogy szemetes, és van, ahol a természet már átvette a hatalmat a romokon. A területen érdekelt nagyvállalkozókkal kell egyeztetni, hogy tisztábban látható legyen a jövő – mondta a képviselő, aki további gyári területszerzésre biztatta a városvezetést.

Hojnyák Dávid kiemelte, hogy a korábbi vezetők (Kriza Ákos? a szerk)nem tudtak, nem akartak, nem volt bátorságuk hozzányúlni a DAM rendezéséhez. A koncepció megalkotását a következő évek feladataként jelölte meg, illetve reményét fejezte ki, hogy Miskolc vasgyári városrészének fejlődése fellendülhet ezáltal.

Deák-Bárdos Mihály a sport szemszögéből nézve nevezte pozitívnak ezt a lépést, a DVTK és a vasgyár együvé tartozásáról beszélt, felidézve a diósgyőri sportszervezet múltját, illetve megemlítette, hogy egy neves diósgyőri birkózóról, Gonda Viktorról elneveztek egy fogást is, a vasgyári fogást. A korábbi birkózó olimpikon reményét fejezte ki, hogy a sport is szerepel majd a terület fejlesztési tervei között.

Szopkó Tibor azzal kezdte, hogy gratulált a polgármesternek, majd hozzátette: úgy látja nem érti a városvezetés az önkormányzatiságot. Kifejtette: érthetetlen, hogy miért nem avatták be ebbe a döntésbe a képviselő-testületet, mert meglátása szerint erre lett volna lehetőség korábban. Úgy fogalmazott: a tudomásul vételt a jövő hét csütörtökön is meg lehetett volna tenni, amikor lesz rendes közgyűlés.

Barta Gábor történelmi jelentőségűnek nevezte a döntést. Felidézte a diósgyőri acélművek történelmét, majd személyes élményeket osztott meg, azt, hogy a nagyapja évtizedeken át volt martinász ezen a területen, illetve, hogy 11 év emléke köti a gyárhoz. A város tulajdonszerzése nem számokról, hanem felelősségről szól – mondta a képviselő, aki reményét fejezte ki, hogy az ingatlan a jövő gazdasági és kulturális életének kiemelkedő területe lesz.

Bajusz Gábor, a vasgyár motorjának berúgásáról beszélt a tulajdonszerzésről, mint mondta: szeretne leszámolni a múltba révedő gondolatokkal, mert a jövő felé kell tekinteni. Úgy fogalmazott: a ciklusokon átívelő vasgyár ügyével most kell kezdeni valamit, most jött el ez az idő. Mindenki tervezett, gondolkozott, mi cselekszünk – jelentette ki a képviselő, majd így folytatta – mert mi cselekvő városvezetők akarunk lenni, és erre itt a bizonyíték.

Mezei Attila a hatástanulmány és az üzleti terv elkészítését hiányolta az adás-vételi szerződés előtt, illetve arról beszélt, hogy egy átlag miskolci ember ebből a területszerzésből nem profitál. Meglátása szerint a városnak annyi pénze sincs, hogy ezt a területet őriztesse, véleménye szerint ezt hitelből kell majd megoldani. Úgy vélekedett, hogy állami feladatnak kellett volna lennie a terület megszerzésének, fenntartásának.

A vita végén Tóth-Szántai József is elmondta gondolatait az elhangzottakkal kapcsolatban. A polgármester elsőként annak adott hangot, hogy a következő négy évben sokszor esik majd szó a közgyűlésen a DAM területéről. A nulladik lépés a nemzetgazdasági minisztériummal egy tanulmány elkészítése lesz, az első lépéseket pedig a jogi területen kell megtenni, és ez a jogi folyamat akár 1-2 éven át is tarthat. Ennek során a többi tulajdonossal kell majd egyeztetni, azokkal, akik évek óta dolgoznak ezen a területen, tisztességgel, becsülettel. A városvezető azt mondta, hogy vasgyári részen éves szinten, összességében 22-23 milliárdos bevételt generáló vállalkozások működnek, velük is egyeztetni kell, hogy kinek milyen tervei, ötletei vannak a jövőre nézvést. Emellett azt is fontosnak tartja, hogy a miskolci emberekkel is kell beszélni arról, hogy mi legyen a terület sorsa, és ezek alapján lehet majd összerakni a DAM jövőjét. Tóth-Szántai József arról is beszélt, hogy sok minisztériumi egyeztetésen vett részt ebben az ügyben, és most nyílt meg annak a lehetősége, hogy egy nagyot tudjanak lépni. Megjegyezte: Miskolcon nincs szabad iparterület, az ipari parkok beteltek, 15-20 hektáros ingatlan igénnyel jelentkezőknek nem igazán tudnának mit mondani. Majd hozzátette: az is csak egy lehetőség. Mint mondta, az is, hogy a város úthálózatát fejlesztik ezen a részen, illetve megemlítette, hogy sok mindent át kell gondolkodni a következő időszakban. Végezetül pedig visszautalt Deák-Bárdos Mihály felszólalására, mint mondta: a DAM történetben most jön a vasgyári fogás.