Rétvári Bence államtitkár arról számolt be, hogy a használatlan lélegeztetőgépek közül egyet sem selejteztek le, sőt, karbantartás után üzembe is helyezhetőek.
A koronavírus-járvány idején adott 343 darab különböző típusú lélegeztetőgépből mindössze 76 darab van jelenleg is használatban a miskolci kórházban. A dobozban lévő 267 darab az államtitkár szerint bármikor üzembe állítható, egyet sem selejteztek le – írta Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára Komjáthi Imrének a kérdésére.
Az MSZP elnöke annak az értesülésnek próbált utánajárni, hogy „a gépeknek a karbantartása nem történt meg, a raktározás során a többszáz milliós berendezések akkumulátora meghibásodott és az eszközök használhatatlanná váltak”.
Rétvári szerint a jelenleg nem használt eszközök karbantartást követően azonnal üzembe helyezhetők. A berendezések selejtezése jelenleg nem indokolt – tette hozzá.
A koronavírus-járvány alatt a kormány nagyjából 300 milliárd forintot költött el arra, hogy beszerezzen 16 ezer lélegeztetőgépet, bár az kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy ennyire nem lesz szükség. A járvány abszolút mélypontján is, amikor pedig lakosságarányosan nálunk volt a világ legrosszabb Covid-halálozási mutatója, naponta több százan haltak meg, kevesebb mint tizedennyien, 1527-en voltak lélegeztetőgépen.
6 Responses
Miért? Ellopták az alkotmányos költséget? Ellopták. Akkor kár gúnyolódni. A cél teljesült.
balliberális, jól jegyezd meg:
Az utolsó stróman Mészáros-ivadéknál landoló pénz is jobb helyen van, mint a harminc ezüst fizetség reményében az ország pénzét kamionnal a külföldnek 20 éven át kiszállító balliberális bagázsnál.
NAGY SEGÍTSÉG EZ A MAGYAR CSALÁDOKNAK.
Nem szerzik be = van sapkája
Beszerzik = nincs sapkája
Majd Ursula SMS-ben átveszi.
Háziorvos nem maradékelven keletkezik. Valaki, aki képes holisztikusan gondolkozni, széles szakmai tudással rendelkezik, az egyre komplexebb világban képes meglátni a lényeget, képes a betegek nyelvére éppúgy mint,- egy egy terület mélyebb ismeretével rendelkező szakorvosok – nyelvére lefordítani a problémát, továbbá mély empatikus képességekkel rendelkezik, jó szervezőkészséggel, és széles szakmai kapcsolati tőkével bír, az -azt gondolom, fontos kiválasztott tagja bármely társadalomnak!
Ismeri a pácienseit, akiket életen át követ, és ott van végig a családok mellett testben lélekben, jóban rosszban.
A jó háziorvos adott közösség számára példakép, életmód meghatározó és véleményformáló. Mindig is így volt, és remélhetőleg így is lesz.
Ehhez az utóbbi években évtizedekben hozzájárult, hogy a háziorvosnak, annak ellenére, hogy orvosnak készült (és tanult min. 10évet) és nem vállalkozónak, a rendelői WC papír beszerzéssel, a könyveléssel, pénzügyekkel, és egyéb szervezési ügyekkel úgyanúgy kell foglalkoznia, mint a szakmával.
Van akinek ez öröm, de az biztos, hogy a háziorvos tudása -(és a társadalom beléfektetett pénze) nem abban érvényesül legjobban, hogy időre leadja-e a hatóságoknak táppénzes jelentést, vagy megcsinálja-e időre az asszisztens járulékbefizetését, vagy dönt arról EKG-t kitől érdemes lizingelnie.
Egy ideális világban a háziorvosok teremtik meg azt a hálót, amely biztonságot nyújt a lakosságnak, ha bármi bajuk van.
– Időben felfedezik a betegségeket, sok esetben maguk ellátják a betegeket, levéve a terhet a drágább költségesebb ellátási formák elől, evvel időt, pénzt és legfőképpen komolyabb betegségeket előznek meg.
– Kiszűrik a komoly eseteket, amelyeket végig támogatnak, szervezik a betegeik betegútját, ellátását, gyógyulását, rehabilitációját. Egy jó háziorvosi rendszer jelenti az egészségügy bázisát.
– Sőt továbbmegyek, a háziorvosi hálózat életmódorvostani, népegészségügyi, preventív tudása felkészültsége és eszközparkja képes hozzájárulni leginkább ahhoz, hogy a lakosság egészségi állapota javuljon, és egy egészségesebb boldogabb stresszkezelőbb világban élhessünk az adott közösségek tagjaként.
– Egy ideális világban a háziorvosnak régen nem egyedül kellene dolgoznia, mindennel frusztrálódva (ma egy háziorvos nem írhat egy CT beutalót, nem kérhet számos labor vizsgálatot, nem írhat számos modern gyógyszert, és legfőképpen nincs arra lehetősége, hogy modern csapatszinten dolgozzon, szakmai tudását és érdeklődését kiteljesítve.
Ma egy átlag háziorvosi praxis működésére 3,5M forintot biztosít az állam egy hónapban. Ebből (kell fizetnie minden költséget), tehát esélytelen, hogy a háziorvos egy csapatot szervezzen maga körül, (nota bene beruházzon, eszközparkot-, rendelőt fejlesszen) pedig ma az orvostudomány (is) team munka. Egy háziorvosnak nem egy asszisztenssel, egy fonendoszkóppal kellene dolgoznia egy szobában (megosztva a váltótársával) izgulva azon, hogy az esetlegesen maga által (jó esetben pályázaton) beszerzett minilabor készülékhez használt fogyóeszköz költségét ki fogja állni, vagy ki fogja őt helyettesíteni, ha szakmai továbbképzésre akar menni, hanem csapatban, amelyben több orvos tudását tapasztalatát megosztva, alkalmaz egy rendelő praxis managert, számos egészségügyi szakdolgozót, (gyógytornászt, dietetikust, pszichológust, betegútmanagert, otthonápoló nővért, sebkötöző nővért, krónikus betegség gondozót, pénzügyest (mivel ne az orvos fogllakozzon már a spatula, vagy EKG papír árával, stb.) így egy 4-6 orvosból és 10-15 másik szakemberből álló csapat egy komplett kisvárost, vagy kisebb kerületet is képes lenne ellátni, csak szervezés, akaraterő, motiváció, és persze pénz kérdése.
Avval, hogy – lehet, hogy jó szándékkal, de igencsak félreérthetően fogalmaz – egy nyilvános interjúban az ágazatért felelős államtitkár, nem csak egy fontos szakma 6000 orvosát bántja meg, hanem az egész társadalom bizalmát rombolja az orvostudomány irányába. Ez bármely orvostól nehezen lenne elfogadható, pláne egy ágazati vezetőtől (aki – saját elmondása alapján idősebb korában – maga is háziorvos szeretne lenni.) …
Kivéve a sok-sok gyógyszeripari árufeltöltő gazdasági társaság vezetőt. Mondjak példákat? PONT.