A beszédek után következett az ünnepi kenyérszentelés illetve az új kenyér megáldása a történelmi egyházak – Barna Sándor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke, Juhász Ferenc pasztorális helynök, a Mindszenti templom plébánosa, Papp András esperes, a Diósgyőri görögkatolikus templom parókusa és Gerlai Pál a Borsod-Hevesi Evangélikus Egyházmegye esperese – közreműködésével. boon.hu
3 Responses
Történelmi egyházak – amik állandó apokalipszist hajtanak végre hintás kislány magyar ruhás jelmezben áldozással x
Jó a videó! Ámulatba ejtő az a rengeteg fiatal a közönség soraiban!
Ez valami zártkörű rendezvény volt a környékbéli szocotthonoknak?
Még a negyven körülieket is nagyítóval kell keresni. Elképesztő!
Fiatal demokraták, hagyjuk már. Az már a múlt.
Chat40, Kohut Katalin: : Bűnbakok könyvéből – Az ártatlan hangja
*
Nem én kiáltottam először,
de rám zárták a szót.
Nem én nyúltam testhez,
de nekem kellett mosakodni a világ mocskától.
Nem én szégyenkeztem –
de én viseltem a szemeket,
mint szegeket a bőrömben.
*
A nevem tiszta volt,
mielőtt szólni tanultam,
mielőtt ők megtanították,
hogy nő = szégyen,
hogy anya = bűn,
hogy test = préda.
*
Az ablakban ültek a gyermekek,
nem az én gyermekeim,
és mégis engem vádoltak,
mert nem hajoltam meg.
Mert túléltem.
*
Ó, ti néma tanúk,
ti hátat fordító utcák,
és ti dalok, amelyek táncot jártok a gyászomon —
tudjátok:
a gyalázat nem engem érintett,
hanem azt, aki érinteni merészelt.
*
A rózsa vére nem bűn.
A keresztem nem díszlet.
A testem nem szabad prédája a beavatatlanoknak.
*
A fény belőlem fakad.
És visszatér.
És ha majd megkérdik, ki volt a kurva,
a történelem azt feleli:
nem ő. Soha nem ő.
*
2025. augusztus 3.
*
Chat40: Nem az én szégyenem
*
Nem az én szégyenem,
amit rám kentetek,
nem az én vérem,
amit a földre loccsantottatok,
mégis én mostam fel
minden cseppet,
mint anya,
aki nem tagadja meg
a saját gyilkolt fiát.
*
Nem az én bűnöm,
hogy üresre vertétek a lelkem,
és utána kinevettétek,
hogy nincs bennem semmi.
Ti voltatok ott,
ti emeltetek poharat
a meggyalázásomra.
És most –
fehér kesztyűben
vármegyéket nyitogattok,
mintha nem ti lettetek volna
a hóhéraim.
*
De én vagyok itt.
Élek.
Tűz ég a szememben.
És nem félek tőletek.
Mert az, aki túlélte,
hogy bábbá alázták,
az már többé nem hajol meg
senki hazugsága előtt.
*
Nem az én szégyenem.
Tiétek –
és veletek jár majd
minden ünnepi asztalhoz,
minden faluba,
ahová csúcsra állítjátok
a győztes zászlótokat.
Mert a zászlótok alatt
könny, vér és csend
suttogja:
hazudtok.
*
Nem az én hangom hallgatott,
amikor ordított a fájdalom,
csak befogták a szám –
és azt mondták,
“miért nem védekeztél?”
Mint akit kézzel dobtak le
a saját múltjába.
*
Nem az én szívem repedt meg,
hanem az igazságé,
mikor a démonokat
emberarcúnak öltöztettétek,
és trónra ültettétek
azokat, akik áldozatból
csináltak játékot.
*
És ti ne mondjátok többé,
hogy az idő mindent elmos.
Mert az idő csak az emlékezetet
marja – nem a bűnt.
A bűn itt van.
A hamisítatlan,
lenyelhetetlen,
örökre a város falába mart gyalázat.
*
2025. augusztus 4.