Nagy Boldizsár nemzetközi jogásszal készített nagyinterjút a Bős–Nagymaros-ügyről és a készülő megállapodásról az ujszo.com annak apropóján, hogy most közelebb került a szlovák és a magyar fél a megállapodáshoz, mint bármikor az elmúlt 35 évben, és Lantos Csaba energiaügyi miniszter már a formálódó megállapodás főbb pontjait is ismertette.  A szakértő értékelte a fejleményeket, és reagált azokra a szlovák ellenzéki oldalon megfogalmazott állításokra is, amelyek lényegében kétségbe vonják a megállapodás szükségességét.

Nagy Boldizsárt, aki 1993 és 1997 között ügyvédként képviselte a Magyar Köztársaságot a hágai Nemzetközi Bíróságon a Szlovákiával a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében folytatott perben, 1990 és 2010 között pedig a mindenkori kormány Bős–Nagymaros kérdésével foglalkozó nemzetközi jogi tanácsadója volt, egyebek mellett arról kérdezte a lap, hogy

– hogyan lehetséges az, hogy a két fél teljesen másképpen értékeli a mai napig az ítéletet?
– miért tartja abszurdnak a belengetett megállapodást?
– előfordulhat-e, hogy ha most nem születik meg mégsem az egyezség, akkor Magyarország valamilyen nemzetközi bírósághoz fordul?
– mi lenne szerinte a jelenlegi helyzetben az ideális megoldás?
– és miért éppen most akar megegyezni a két fél?

Nagy Boldizsár nemzetközi jogász kép: wikipedia

Néhány érdekesebb megállapítás az interjúból:

“Valójában itt nem a magyar érdek áll szemben a szlovák érdekkel – a tiszta, jó minőségű ivóvíz mindkét ország elemi érdeke kellene hogy legyen. Tehát mi végig úgy láttuk, hogy alapvetően közösek az érdekeink: hogy a Szigetköz és a Csallóköz ne pusztuljon el, illetve hogy a felszín alatti vizeket lehessen hosszú távon ivóvízként hasznosítani.” 

“Az igazi kérdés az, hogy van-e az erőműnek olyan üzemrendje, ami nem okozza a Szigetköz és a Csallóköz további pusztulását, és közben mégis értelmes léptékben termel áramot, továbbá biztosítja a hajózást.”

“Az nem kérdés, hogy 1992 óta Szlovákia jogsértő módon, tulajdonképpen elrabolja a magyar energiát, amit részben a magyar vízből és a magyar tőkebefektetésből termel. Mégsem hallok semmit sem a felhasznált hidropotenciál, sem a befektetett tőke ellentételezéséről, tehát arról, hogy Szlovákia mennyi energiát sajátított el tökéletesen jogellenesen, és hogy akar kompenzálni?”

“Miután az Orbán-kormány azt látta, hogy a jelen állapot kvázi észrevétlen marad, mert senki nem törődik vele, hagyta az alvó kutyát aludni, hogy úgy mondjam, tehát nem akarta piszkálni, mert bizonytalan volt, hogy mi jön ki belőle. Nagyon sok múlt persze a mindenkori szlovák-magyar viszony alakulásán is, és valószínűleg az is közrejátszott, hogy nem akart több pénzt költeni erre, nem érdekelte a meg nem kapott energia. A Bős–Nagymarossal szembeni ellenállás a Fidesz eredetmondájának része, 1998-ban ennek segítségével nyertek választást, talán nem volt kedvük a pálfordulások számát növelni.”

A teljes interjú itt érhető el >>>