Fotó. Az egyik leghíresebb miskolci politikus
1771-ben épült boltozott kapu a középkori Derékpiacz és a Piacz utca közé. 1790-ben került rá az emeleti része. A XIX. század elejétől nevezik Sötétkapunak, és, ellentétben Miskolc többi híres kapujával, nem volt vámszedőhely – bár a Meggyesalja kapu és a Fábián kapu sem volt az, csak ezek kevésbé ismertek –, mivel a belvárosban található.
Városunk emblematikus épülete. Egy időben Mindszenti kapunak is nevezték. Miskolc középkori főutcája egykor innen kezdődött, majd folytatódott a mai Kossuth utcán (korábban Czikó utca).
A miskolczi fehér czipó
Amikor II. József, a „kalapos király” uralkodott, a gabona terményt országszerte bevizsgáltatta. Ebből a vizsgálatból kiderült, hogy a bánáti mellett a Miskolc határában termett gabona a legszebb és legjobb minőségű az országban.
Így nem is csoda, hogy ebből a gabonából a helyi kenyérsütő asszonyok országosan is híres cipót sütöttek. Már Benkő Sámuel is foglalkozott ezzel várostörténeti kiadványában, 1782-ben.
„A miskolczi fehér czipót mindamellett kenyérsütő asszonyaink páratlan ügyessége és századokon át öröklött fogásai tették országhírűvé.”
Egy kis versike is említi a miskolci kenyér magasan jegyzett voltát: „Miskolcz, Debreczen, Komárom, süssön czipót mindhárom!”
Az első miskolczi újság
Miskolcon először 1787-ben adtak ki engedélyt újság nyomtatásra, méghozzá özvegy Landererné számára.
Ennek azonban egyetlen példánya sem maradt fenn. Megmaradtak viszont a Miskolczi értesítő számai, bár ezek inkább hirdetőújságok voltak, mintsem igazi hírlapok. Furmann B. Ferdinánd és Lichtenstein József miskolci kereskedők alapították, és 1842 és 1848 között jelentek meg.
A megyei könyvtár digitális oldalán ezek a kiadványok is megtalálhatók, érdekes helytörténeti kaland beleolvasni az egyes lapszámokba.
A második kőszínház
Sokszor, sok helyen olvashatjuk, hogy Miskolcon épült az első kőszínház. A miskolci azonban csak a második a történelmi Magyarországon.
A kolozsvári két évvel megelőzte az 1823-ban átadott helyi színházat. A csonka Magyarország határain belül viszont a miskolci az első, azért is szoktuk így emlegetni.
A gyönyörű ikonosztáz
A XVIII. század elejétől kezdődően a Balkánról egyre több görög kereskedő érkezett hazánkba, az ország kereskedelmi központjaiban telepedtek le, és kereskedelmi társaságokat alapítottak, úgynevezett kompániákat.
Miskolcon is ez történt, a munkájuknak köszönhetően Miskolc kereskedővárossá vált. Ez a népcsoport ortodox vallású volt. Először egy kis kápolnájuk volt a Széchenyi utcán, majd – mivel a közösség gyarapodott – 1785-ben elkezdték építeni az új templomukat, a Deák téren. Ebben a templomban található az ortodox művészet kiemelkedő alkotása az ikonosztázion, amely helytörténeti emlékünk, kulturális örökségünk, és Magyarországon is egyedülálló a maga nemében.
Aki még nem látta, annak mindenképpen javasolt, hogy tekintse meg ezt a csodálatos alkotást, de magát a templomot, az azt övező sírkertet, és a múzeumot is.
A templombelső meghatározó látványa Jankovics Miklós faszobrász alkotása, a 15 méter magas ikonosztázion, amely 83 képnek ad helyet. Ez a képfal nemcsak a szentély misztikumát őrzi, hanem a legközérthetőbb képies formában örökíti meg Jézus Krisztus életét, az ortodoxia tanítását és történelmének legkiemelkedőbb alakjait, akik az ikonosztáz harmonikus egységébe foglalva, a maguk időntúliságában emlékeztetik és hívják minden kor emberét.
A „görögjeink” ugyan az évszázadok folyamán eltűntek, asszimilálódtak, de kulturális örökségüket itt hagyták nekünk, vigyázzunk rá!
