SFC Jerry M. „Veszett kutya” Shriver egy legendás zöldsapkás volt. Szakaszparancsnok volt a déli parancsnokságnál, a MACV-SOG-nál. A MACV-SOG egy közös szolgálati főparancsnokság, nem hagyományos hadviselési munkacsoport volt, amely szigorúan titkos műveleteket végzett Délkelet-Ázsiában. Az 5. Különleges Erők személyzetét a MACV-SOG-ba (bár nem különleges erők csoportja volt), a Különleges Műveletek Augmentációján (SOA), amely a MACV-SOG-nak titkos utasítások alatt biztosította „fedezetét”. A csapatokMély behatoló küldetéseket hajtott végre stratégiai felderítés és tollatás, amelyeket az időkerettől függően „Shining Brass” vagy „Prairie Fire” küldetéseknek neveztek el.
1969. április 24-én reggel a Shriver baltás szakaszát négy helikopter támadta meg Kambodzsába. A helikopter elhagyásával a csapat elindult a kezdeti célpont felé, amikor több géppuska bunkerből és a becslések szerint legalább egy cégméretű elemnek minősülő ellenséges állásokból nagy mennyiségű ellenséges tűz alá került.
Shrivert utoljára a századparancsnok látta, kapitány. Paul D. Cahill, mint
Shriver a géppuska bunkerek felé haladva egy fasorba lépett a leszállóhely délnyugati szélén egy megbízható Montagnard csatárral. Kapitány Cahill és Ernest C őrmester. Jamison, a szakasz orvosi segédje egy bomba kráterben fedezékbe került. Cahill négy órán át folytatta a rádiókapcsolatot Shriverrel, amíg meg nem szakadt az adása, és Shriverről nem hallottunk többé. Ismert volt, hogy Shriver 3-4 alkalommal sebesült meg. Később láttak egy ellenséges katonát, amint felvett egy fegyvert, ami úgy tűnt, hogy ugyanilyen típusú, amit Shriver hordott.
Jamison elhagyta a krátert, hogy visszaszerezze az egyik sebesült Montagnardot, aki
beleesett a vádba. Az orvos elérte a katonát, és abban a pillanatban Cahill megsebesült a jobb szemén, ami a következő 30 percben teljes vakságot eredményezett. A szakasz rádiósa, Y-Sum Nie, kétségbeesetten kért azonnali kivonást.
Benjamin T. őrnagy Kapp Jr. a parancsnoki helikopterben volt és látta a
A szakaszt a bomba kráterek törött talajára és peremére szorították. Észak
Vietnami géppuskák lőttek a testekre a pozíciójuk előtt, és legelőtűzzel borították be a nyílt terepet. A szakaszvezető helyettes, Gregory M. hadnagy. Harrigan, perceken belül jelentette, hogy a felét
a szakasz meghalt vagy megsebesült. 45 perccel később Harrigant is megölték.
Helikopteres löveghajók és A1E repülőgépek bombázták és rakétázták az ÉV-kong védelmét. A nehéz földtűz cserébe borsozta a repülőgépet, egy ajtós lövészt megsebesítve alacsony szintű fegyvereseket. Több túlélők kiemelésére tett kísérletet is meg kellett szakítani. Tíz légicsapást és 1500 rakétát helyeztek el a térségben, hogy lehetővé tegyék a biztonságos kivonást. Walter L. hadnagy Marcantel, a harmadik
Parancsnokság, napalmot hívtak a frontvonalától csak tíz méterre, és ő és kilenc megmaradt kommandósa is megsérült.
Hét óra érintkezés után három helikopter rohant be és 15-öt húzott ki
Sebesült csapatok. Ahogy a repülőgép felszállt, a legénység több tagja is mozgást látott
egy bomba kráter. Egy negyedik helikopter is leszállt, Daniel Hall hadnagy pedig kétszer rohant át a bomba kráterhez. Az első úton megtalálta a súlyosan sérült rádióst, a másodikon pedig Harrigan holttestét vonszolta vissza a helikopterhez. A repülőgépet kagylótűz büfézte, majd utána rögtön felszállt. Az ÉV-kong erődítményébe nem került további MACV-SOG behelyezés. Jamisont halottnak nyilvánították, Shriver pedig eltűnt.
1970. június 12-én egy sírnyilvántartási egység kutató és helyreállító eleme emberi maradványokat talált, amelyeket később Jamison őrmesterként azonosítottak, de Shrivernek nem találtak nyomát.
Eredeti szöveg és fénykép forrása: www.pownetwork és az US National Archívum
