Kedves Klára! Megnéztem a Telexnek adott interjúdat, és be kell vallanom: el vagyok keseredve.
Azt mondod, „nagyon reméled, hogy a demokraták széles képviselete” jut majd be a parlamentbe – miközben ugyanebben az interjúban azt is bejelented, hogy a DK mind a 106 egyéni választókerületben el kíván indulni. Biztos, hogy ez segíti elő a demokratikus változást? Nem inkább a régi, fájdalmasan ismert forgatókönyvet vetíti előre: három százalék itt, négy százalék ott – és máris újabb négy évre be van betonozva az Orbán-dinasztia?
Igazad van abban, hogy százezrek vágynak baloldali, liberális képviseletre: olyanok, akiknek fontos az igazságos közteherviselés, az euró bevezetése, a szabad iskolák és egyetemek, vagy a keleti szomszédunk támogatása Putyin ellenében. De ezek a százezrek mindenekelőtt azt akarják, hogy végre megbukjon a magyar történelem legkorruptabb rendszere. Hogy a pártok valódi esélyt adjanak a változásra, ne pedig a saját, szűk pártérdekeiket féltve újra szétforgácsolják az ellenzéki erőket, beáldozva a győzelem reményét.
Azt mondod, kormányzásra készültök. Én viszont hiszem, hogy magyarok milliói ennél sokkal alapvetőbbre vágynak: valódi változásra.
Ma nem az a kérdés, hogy jobb- vagy baloldali párt kerül-e kormányra. A kérdés az, hogy a megoldás részévé válva esélyt adunk-e a változásra – vagy a saját túlélésünkért küzdve a probléma részei leszünk-e.
Az indulás demokratikus jogát természetesen senki nem vitatja el sem a DK-tól, sem mástól. Itt a pártok történelmi felelőssége a tét: hogy képesek-e belátni, hogy az a néhány százalék, amit ma önös érdekből, a parlamenti küszöb környékén billegve elvisznek, holnap újabb négy elvesztegetett és ellehetetlenített évet jelenthet Orbán Viktorral?
Ezért kezdeményeztem, hogy a Momentum ne induljon el a 2026-os választáson, helyette állítson fel egy 500 millió forintos Rendszerváltó Alapot – hogy végre legyen egy párt, amely nemcsak beszél a rendszerváltó felelősségről, de példát is mutat belőle.
Az embereknek elegük van abból, hogy a politika már nem róluk, hanem a túlélésért küzdő pártelitekről szól. Elegük van abból, hogy a közjó helyét átvette a személyes haszon, az ország jövőjének építése helyett pedig állandó pozíciómentés és taktikázás zajlik.
Itt az ideje, hogy a pártok végre meghallják a választók szavát, és végre valóban a hazát helyezzék előtérbe. A választók akaratát meghallani a hitelesség fokmérője – nem meghallani viszont maga a megélhetési politizálás.
Hiszem, hogy ez a helyzet nem a kicsinyes politikai játszmák, hanem a bátor és a felelős döntések ideje!
5 Responses
Klára lehúzhatja magát a wc-n, már ha Feritől nem dugult el
Mit picsog az elektromos rollermosó?
Unalmas, a pizzással együtt.
„Hiszem, hogy ez a helyzet nem a kicsinyes politikai játszmák, hanem a bátor és a felelős döntések ideje!”
Nagyapád is ezt vallotta , mi? 😂🤣😁😀🤣😃😄
„A patrióta terv négy pontból áll:
1. Békét akarunk – nem kell új keleti front, ezért nem kell Ukrajna európai uniós tagsága sem. Hangsúlyozta, Ukrajna gyorsított uniós felvétele az alkalmas ürügy Európa háborús átszervezésére.
2. Szuverenitást akarunk – nem akarunk közös adókat, nem akarunk közös hitelfelvételt és nem akarunk központi gazdasági irányítást – fogalmazott, kiemelve: nem akarjuk, hogy a pénzünket egy harmadik ország háborújába küldjék.
3. Meg kell védeni a szabadságot. Vissza kell adni az embereknek a politika, a gondolkodás és a vélemény szabadságát – hangsúlyozta.
4. Vissza kell venni Európát a migránsoktól, vissza kell szerezni városaink negyedeit.
Kitért arra is, hogy Európa a globális, liberális birodalom védőbástyája akar lenni. Brüsszellel még nem is az a legfőbb baj, hogy liberális, progresszív bürokraták uralják, hanem az, hogy háborúpárti. Miközben az Egyesült Államok végre békepárti lett, Brüsszel beleragadt a háborúba – jelentette ki a kormányfő.”
„Aztán még abban az évben Kaliforniába sodort engem a Teremtő, és volt szerencsém új oldalról megismerni a generációmat. Tucatszámra találkoztam odakint azzal az embertípussal, akik láttán-hallatán a mai napig kiráz a hideg: a felső-középosztálybeli tizen-huszonéves aktivistával,
aki ugyan semmit nem tud az orra hegyén túli világról, de politikai nézetei rendkívül határozottak.
Harcos ateista vagy rossz esetben álkeresztény; a világháborúkról annyit tud, hogy ott haltak meg a zsidók; a nőjogokról egyrészt a kvóta, másrészt a magzatgyilkosság jut az eszébe; minden sarki jegenyefán faji, nemi, vallási osztályharcot lát; divatos mentális betegségeket képzel be magának; és bár idegennyelvi készségei nem terjednek túl némi spanyol szlengen (hola, nada, gracias, vamos), pontosan tudja, mi a teendő Oroszországban, Palesztinában, Iránban, Magyarországon és a római katolikus Anyaszentegyházban egyaránt.
Jellemzően mindenhol ugyanaz: hatalmat a nőknek, pénzt a színesbőrűeknek, melegjogok, kormányváltás, szabad sajtó, kész.
És történt 2018 januárjában, hogy a Heidelbergben tanult Fekete-Győr András kiment Bécsbe a helyi liberális párthoz, a NEOS-hoz kapcsolatot építeni, majd előadott egy olyan minősíthetetlen nyökögést német nyelvű beszéd címszó alatt, hogy elakadt a szavam. Én is magyar-német két tannyelvűbe jártam, mint Fekete-Győr, én is éltem kint, tudom, hogy mi a szint – hát, nem ez. Nem elég, hogy nem mondott semmit, de még azt is gyalázatosan rosszul mondta. 2019-ben, amikor a Momentum két rangos hölgye bevonult az Európai Parlamentbe, a Hollandiában diplomázott Donáth Anna angol nyelvű szereplései kapcsán átéltem valami hasonlót, s kezdett a dolog gyanús lenni egy kicsit. Nem lehet, hogy a momentumosok kint voltak ugyan Nyugaton, de néhány csinos önéletrajzi bejegyzésen kívül nem hoztak onnan haza semmit a kék ég alatt? Nem lehet, hogy Kalifornia semmirekellő aktivista-hadserege és a Momentum valójában egy és ugyanaz? Nem lehet, hogy ezek valójában egyáltalán nem is tehetségesek?
2019 nyarán egy balatoni üdülőhelyen dolgoztam, és egy idősebb kollégával a politikáról beszélgettünk. Megtudtam, hogy 2018-ban a Momentumra szavazott. Fiatalok, nem loptak még, hadd legyen egy esélyük! Cseh Katka botmixeres kiszólását tőlem tudta meg. Kicsit elszomorodott tőle. Úgy érezte, hasba akasztották.
Valami ilyesmi lehet a Momentum esszenciája. Egy nagy hasbaakasztás,
önmagukat okosnak és képzettnek eladó fiatalok véd- és dacszövetsége.
Az ifjúság ópiuma ők, semmi más, ráadásul ahogy a dolgok 2021-ben állnak, még kapudrog is a Momentum a gyurcsányizmus benyelése felé.
A NOlimpia óta nem mond a Momentum az égvilágon semmit, csak legyártja az éppen aktuálisnak tűnő fősodratú bullshitet.
Elege van a lakosságnak a korlátozásokból? Nyissunk, de ésszel! Harmadik hullám? Mi már akkor bejelentettük volna a zárást, amikor még nyitni akartunk! Megölték George Floydot? Roma Lives Matter! Gyenge a forint? Legyen nálunk is euró! Gyalázatos a magyar közoktatás? Emlegessük a finneket! Nem oltakoznak a magyarok? Járjon érte pénz! Besúgtok Věra Jourovának? Nem! És ha a párttagság kérdezi? Akkor igen!
Közel s távol nincs a képzett fiatal értelmiségiek pártjában egy kreatív javaslat, egy kis innováció, egy magyar megoldás egy magyar problémára. Csak „a Nyugat” majmolása van, jónak hitt
külföldi rendszerek és módszerek neveinek kopipésztje, hazai kontextus és eszmei megalapozottság nélkül.
A Momentum szakpolitikai megfontolásait még az ellenzéki átlagnál is jobban befolyásolja az aktuális szélirány, fiatal kígyóolaj-kereskedőink politikai meggyőződései pedig az elsők lesznek azon nem kevés dolog sorában, amit egy esetleges közös kormányzás esetén úgy eltapos majd a szemlőhegyi gőzhenger, mintha ott se lettek volna soha. Elég lesz kihozatni néhányszor a Publicusszal meg az IDEÁ-val, hogy a DK-nak van igaza.
Mert szakmai megalapozottság és értékrend híján semmi nincs, ami a momentumosok gondolkodását konzekvens pályán tartaná. Mérhetetlen szellemi igénytelenség jellemzi őket, melynek gyökere ugyanaz, mint a Nyugat újmarxistáinál: a felszínes tudás. Aki nem hiszi, járjon utána, és nézze meg mondjuk a Tranzit Garázsvitáját Varga Judittal és Donáth Annával.
Frázisok vannak, tartalom nincs,
s mindezért a fiataloknak kellene rajongania. Ne tegyék.
Van jobb megoldás annál a pártnál, amelynek Cseh Katkája eltorzult arccal követeli az üres Európai Parlamentben a talpig jogállamiságba öltözött EU-s kéksisakosok budapesti bevonulását. Van jobb megoldás annál a pártnál, amelynek elnöke a sajtószabadság magas eszméjének emlegetése mellett szétszórtan hebeg-habog valamit a neki nem tetsző újságírók foglalkozásuktól való eltiltásáról. Van jobb megoldás annál a pártnál, amely a közös lista bejelentése óta semmi mást nem csinál, csak igyekszik emészthetővé tenni a fiatal szavazóknak Gyurcsány Ferencet.
Szó ne érje a Deákné mundérját: nem kell minden tisztességes fiatalnak jobbosnak lennie. De őszinteségnek, tiszta képnek lennie kell. Aki 2022-ben Dobrev-kormányt akar, mismásolás helyett álljon be szépen a DK-ba, és hirdesse teli torokból, hogy vezetőszáron akarja látni a jobboldaliakat, hogy a határon túli magyarok valójában a magyarokon élősködő románok, hogy az EU jó, de a magyar önérdek rossz; hogy az orosz meg a kínai oltás rossz, hogy a templomokat és az egyházi iskolákat be kell zárni; és persze az őszödi beszéd igazságbeszéd volt. Aki gyurcsányista, hagyja ki a kapudrogot, és mutassa meg magát olyannak, amilyen. A Momentum a DK-nak jelenlegi formájában nem ellensúly, hanem segédmotor – és mint ilyen, semmi szükség rá. Megy az magától is.
Aki pedig még hisz abban, hogy a Momentum a rendszerváltást akarja befejezni, az ezért dolgozzon, ne Gyurcsányék visszatéréséért. Álljon oda a politikai centrumba, dolgozzon Puzsérral, kiábrándult fideszesekkel, a megmaradt néhány értékvezérelt LMP-ssel, bánom is én – de legyen értékrendje, és
a hígított, fiatalított, nyugatiasított DK-propaganda helyett mondjon ennek az országnak végre valamit.
Ezer oka lehet egy fiatalnak arra, hogy ezt a kormányt ne szeresse, lehet praktikus, lehet ideológiai. De Gyurcsány szekerét tolni, erkölcsileg hozzásilányulni, és munka helyett bullshitet gyártani megbocsáthatatlan felelőtlenség.
A magyar fiatalság többet érdemel az aktivizmusimportnál. Jobboldalinak lenni nem kötelező. Momentumosnak lenni szégyen.”