Parajd? Ugyan már kérem…
A mai napig lopjátok az erdőt, ti, székelyek, románok, osztrákok.
Amit el is mondtok nekem csendesen, szemlesütve, privát beszélgetéseken.
Öt éve repül a drónom itt Erdélyben és fájdalmasan konstatálom a hosszú évek alatt,
ahogy kopáran foltosodik mindenfelé, az Örök Zöld.
Miattatok.
Rablók.
Mindenki tudja.
Csak nagy a csend, mert a lóvé az úr. Minden szinten.
Az öt év alatt egyszer örökítettem meg kameráimmal Szentegyháza közelében, hogyan vitték fel a facsemetéket. Ültetni.
Miközben, -nem is egyszer- drónozás közben székelyföld nem egy szegletében jelezték nekem, hogyha jót akarok, ne repkedjek… Mert megvernek.
Mindenki benne van a bizniszben.
Hallgatólagosan vagy tevőlegesen.
A talaj pedig már rég elvesztette a vízmegtartó képességét. A többi már jött magától.
És ti most csodálkoztok a történteken.
A Demeter Szilárd-ok tragédiát kiáltanak, mívesen előadva a helyzetet, de a lényegről senki nem beszél.
Közben ti a simion féléktől rettegtetek.
Pedig magatoktól rettenhetnétek meg igazán, ha tükörbe néznétek… Hosszasan… Mélyen…
De nem fogtok.
Nem érdemeltek semmit.
Illetve, de igen, egy dolgot érdemeltek, oláhok-székelyek, osztrákok-cigányok: azt a fájdalmat amikor a fa gyökerét kitépik, vagy elvágva a törzsétől benne hagyják a földben, hogy megcsonkítva lassan elrothadjon.
Amikor egy cabinban a hegyen alszom, a megrakott kamionok a megszokott éjszakai ritmusukban, lekapcsolt lámpákkal viszik a lopott rönköket. Sok-sok éve.
A szervek, a politikum, a nagy székelyek, oláhok, cigányok félrenéznek.
Parajdnak vége? Nem. Nektek. Már régen. Hisz élőhalottak vagytok.
Ha ezt Kós Károly látná…
De nyugalom, az én napjaim is már meg vannak számlálva, hamarosan tovább állok innen is.
Amit meg kellett tanulnom a világ ezen tájékán már megtanultam.
Nem vagytok különbek.
Aztán mielőtt majd átlépem az aktuális határt, megfordulok és majd úgy székelyesen egy hegyeset köpök. Felétek.
Mert a székely is már meghasonlott…
Maradásom itt sem lesz.
De ezt sem bánom.
Mert az oláhtól itt többet “kaptam” mint a nagy “magyaroktól…”
Adios.
Fogel Frigyes
2 Responses
De fel van kapva ez a Parajdi téma. Amikor a Tiszát nyomták tele a románok ciánnal akkor sem sajnált minket senki, akkor én most miért is ejtsek akár egy könnycseppet is? Mindkét eset emberi mulasztásra vezethető vissza. Maguknak csinálták, megérdemlik. Majd ha a Tiszában okozott kárt megtérítik hajlandó leszek tíz másodperces néma csenddel megemlékezni a sóbánya emlékére.
Nagyon sajnálom, mindent tönkre tesznek a világban és senki semmit sem tesz ellenük.