Taxisblokád és netadó tüntetés – általában ezt a két komolyabb tiltakozást említjük, ha a hazai ellenállás példáit kell számba vennünk. Pedig csak 1989 és 2011 között legalább 4868 alkalommal fejezte ki elégedetlenségét a magyar társadalom valamely csoportja, amennyiben sérelem érte őt; átlagban kétnaponta mutatott valamifajta közéleti aktivitást ez a passzívnak elkönyvelt magyar társadalom. Sebály Bernadett és Mikecz Dániel a CEU Határtalan Tudás rendezvényén vette számba a magyarok tiltakozási szokásait.
Közéleti aktivitás átlag kétnaponta
A magyarok passzívak, és nem küzdenek az őket érő igazságtalanságok ellen – ezt a mostanra igencsak közkeletűvé vált vélekedést igyekezett cáfolni, konkrét adatokkal alátámasztva előadásában Sebály Bernadett, a CEU mozgalomkutatója.
Pedig van élet, vagyis voltak említésre méltó és sikeres tiltakozások a taxisblokádon és a netadó elleni tüntetésen kívül is – mondta.
A fenti állítást a pőre számok egyértelműen igazolják: 1989 és 2011 között legalább 4868 alkalommal fejezte ki tiltakozását a magyar társadalom valamely csoportja, amennyiben sérelem érte őt.
Vagyis ennyiszer tüntettek, sztrájkoltak, vontak blokád alá utakat, intézményeket, szerveztek élőláncot, éhségsztrájkot, vagy indítottak petíciót honfitársaink ebben az időszakban, azaz átlagban kétnaponta mutatott valamifajta közéleti aktivitást ez a passzívnak elkönyvelt magyar társadalom.
A politikai-gazdasági átmenet első évtizedében, 2003-ig bezárólag viszonylag mérsékelt ellenállást tanúsított a magyar társadalom. Éves szinten 100-200 ilyen típusú megmozdulást jegyeztek fel, ez a szám 2003 és 2010 között alaposan megugrott, közelített a 400-hoz, hogy aztán az illiberális rendszer 2011-es kezdő évében érje el a csúcsot.
A jobboldal mindig aktívabb volt, de a szakszervezetek se tétlenkedtek
Nehéz volna olyan társadalmi csoportot említeni, amelyik nem vett részt aktívan ezekben az akciókban, a paletta nagyon színes: a fogvatartottaktól kezdve, a hajléktalanokon keresztül a romákig nagyon sok, addig láthatatlan közösség mutatta meg magát, és tiltakozott aktuálisan hátrányos helyzete, elviselhetetlen viszonyai ellen.
Az ügyek is nagyon sokfélék voltak, melyek mellett kiálltak az emberek: környezetvédelem, egészségügy, oktatás, lakhatás, de legtöbbször a munkavállalói érdekek képviselete vitte utcára, vagy késztette sztrájkra az érintetteket. A fent említett közel ötezer alkalomból 751-szer a szakszervezetek szervezték meg a tiltakozásokat, tüntettek, vontak blokád alá üzemeket, sztrájkoltak.
Vagyis nem igaz az az állítás sem, miszerint a munkásképviseletek inaktívak lennének, pláne nem haldokolnak.
Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
