Hollandia. Szabad fordításban: „az autók itt csak vendégek”

Mára a hollandok közlekedésük negyedét bonyolítják két keréken – összehasonlításként az Egyesült Királyságban vagy Franciaországban ez a szám 4-5% körül mozog. Mindez azonban nem jöhetett volna létre alaposan átgondolt, konkrét tervek és azok tűpontos megvalósítása nélkül. Egyedülálló infrastruktúra létesült: Hollandiába csöppenve az ember szinte nem is lát maga előtt más alternatívát, minthogy nyeregbe pattanjon. Körülbelül 35.000 kilométernyi kerékpárút létesült keresztül-kasul átjárva az ország szövetét. És ezzel még nem volt vége a fejlesztéseknek – elképesztő kapacitású bringatárolók épültek ugyanis az ingázók, munkába járók kényelméről, biztonságáról gondoskodva. Öt évvel ezelőtt például Utrechtben 12.000 kerékpár befogadására alkalmas parkolóház került átadásra, a legnagyobb ilyen létesítmény a világon. A sok évtizednyi munka kamatostul térült meg, hatása a holland nép egészének jólétén hagyott nyomot, jelentősen javultak az általános egészségügyi adatok, a kerékpározással kapcsolatos bevételek mutatói szárnyaltak, megannyi új munkahelynek, valóságos iparági bummnak teret adva.

Persze a mindig leleményes magyar ember nem véletlenül él a „hiszem, ha látom!” jogával. Így nekünk sem maradt más választásunk, látnunk kell a hollandiai kerékpáros csodát. Ami valóságos kulturális sokkhatásként éri a külföldi turistákat – bárhonnan is jöjjenek, már csak a közeg méreteit látva is. Hiszitek vagy sem, csak a fővárosban több, mint 900.000 kerékpár található, ez magasabb a lakosok számánál. Amszterdam lakóinak hozzávetőlegesen 63%-a használja nap mint nap kétkerekűjét – vicces tény továbbá, hogy a hatóságok hatezernél is több kerékpárt emelnek ki a kanálisokból évente. Hogy hogy kerültek bele? Nos, ezt kinek-kinek a képzeletére bízzuk.

Mindenesetre, ha a bringás kultúra ezen szeletét nem is ismerjük meg „mélyrehatóan”, minden mást szippantsunk be, mint a tavasz legelső illatát. Merthogy a hollandiai utunkon nyeregben töltve ismerhetjük meg Németalföld legnevezetesebb, legszemrevalóbb látnivalóit és tájait. A tulipánvirágzás idején, Leiden és Haarlem között harminc kilométer hosszan élvezhetjük a nyíló virágok páratlan látványát. (Ha végül mégis akadna olyan szín vagy forma, amelyet nem kaptunk lencsevégre, ne bánkódjunk. A kiszemelt virágok gondosan csomagolt hagymáját kis szerencsével könnyedén megtalálhatjuk valamelyik boltban, hogy később saját kertünkben csodálhassuk meg.)

Alkmaarban sajt-ünnep vásári forgatagába csöppenünk, meglátogatjuk Kasteel de Haar híres-neves kastélyát, a csatornáktól szabdalt, páratlan hangulatú fővárost is bejárjuk, de jut a programunkba szélmalomból Montfoort határában, hágai városnézésből és az egykori halászfalu, Marken cölöp házaiból is. A repertoár pedig némi new york-i életérzést is átenged a rostán, hiszen szállásunkat a Brooklyn-i névadó: Breukelen városában foglaljuk el és látogatást teszünk az Újvilág afroamerikai örökségétől jazzesen csengő névrokonánál, Haarlemben is.

Akármi is legyen a zsánerünk, ez az út egy életre belénk vésődik. A szinte mesebeli, letűnt korokat idéző városkák, a történelem kristálytiszta lenyomatát őrző kastélyok, szélmalmok, piacok, terek, templomtornyok és a sós tengeriszéltől hullámzó hollandus táj akaratlanul is magával ragad és zálogba veszi a szívünk egy darabját.

Ehhez a varázslatos élményhez pedig nem kell más, csak a legelemibb szabadságot nyújtó kerékpár. Mert ide az dukál. És ne csodálkozzunk, ha egy gyalogos átkelőhöz érve nekünk piros jelzésnél is előzékenyen engednek át az autósok, noha nekik zöld a lámpa. Tudjátok, „fietsstraat auto te gast” – „az autók itt csak vendégek.”