Ezek is szavazhatnak…A legjobb segélyhívós dumák

3 Responses

1. Ennyi hujét

   Válasz

2. Nálunk

   adventkor mézeskalács a villamos.

   A hóember? – porcukorból gyúrva.

   A kurtafarkú, a bükkaljai dombokat

   itt tufából meg marcipánból túrta.

   A lomha völgyekben ilyenkor

   esténként, fahéjillatú lesz a máskor

   füstszagú, dühös kutyaugatás.

   Csak mi érezzük így, senki más.

   Európa leghosszabb főutcáján,

   cipzárként fénylenek a sínek,

   az erkélyablakokból kocsonyalé

   párolog, meg évek óta lassan kihűlt,

   egymástól elhúzódó, forró ölelések.

   A kilátó oldalán villódznak a díszek,

   a retinánkból hívnak régi emlékképet:

   Nagymamánál krumplilángos, csőrege,

   nagy tál derelyében forró szilvalekvár,

   de gyűlölet is maradt befőzve. Temérdek.

   A spájzokban az oroszoknak se híre

   se hamva, csendesen csörgedezik

   a nyaranta megduzzadó, öreguras Szinva.

   Szeretlek örökké! – a padokba ilyen

   vallomást ma már nem is vésnek,

   a megállókban némán ácsorognak,

   földről szedett, érvénytelen jeggyel

   sokadszorra is, a jólétről lekéstek.

   A kilátó teraszán nyakigláb árnyékok

   lábukat lógatva néznek le a mélybe,

   az aszfalton már alig látszó rajzon

   picizve a jövőnk, a múlt szemébe nézve:

   – Bújócskázzunk! – súgja.

   Számoljunk el behunyt szemmel százig.

   Emlékszem, mert épp igy adventkor volt:

   Két feles meg négy sör. Gyalogolva,

   az épp eléggé fűtött egészen hazáig.

   Negyven éve, harminc centis hóban.

   Hosszú évek óta hó is alig van már,

   de egyébként meg minden-minden,

   minden (is) nagyon-nagyon jól van…

   A kutyaugatás sem tartott ötven évig,

   a ’70-es évek, a Forinton majd egyszer

   görbebotra támaszkodva botorkálnak végig,

   de lesz addig még kikelet jövőre is, újra:

   visszamutogatva négy-hat-nyolc-

   tizenkettő év nehéz közös múltra…

   Nem igaz, hogy nekünk nem juthat

   hely, csak az Úrnak balján.

   Járjon közbe már valaki értünk.

   Hát, összegyűlnek a vén dűlőutak

   – nagyapáink nehéz lábnyomaival –

   Szilveszter éjjelén az Istenhegy alján.

   Itt van Európa leghosszabb főutcája

   meg a legmagasabb karácsonyfa

   az egész világon, és négy tornyú

   lesz nemsokára a diósgyőri vár(r)om.

   És nem rakunk ki egymásnak

   a hóba csapdát meg hurkokat,

   egyenesek leszünk, s tiszták

   mint a szürke térkőburkolat alattunk.

   Nem rágódunk szüntelen a múlton,

   tegnap délután egy Neander-völgyit

   láttak utazni a kisvasúton…

   De meglepődni, nem lepődött senki,

   pedig elfelejtett menetjegyet venni.

   Mert nálunk

   adventkor mézeskalács a villamos.

   A hóember? – porcukorból gyúrva.

   A kurtafarkú, a bükkaljai dombokat

   itt tufából meg marcipánból túrta,

   és a lomha völgyekben ilyenkor

   esténként fahéjillatú lesz a máskor

   füstszagú, dühös kutyaugatás. De

   csak mi érezzük így, senki más,

   csak mi érezzük így, senki más…

   Válasz

3. Hívj onnan magadnak olyat aki rád adja a zubbonyt!
   A kényszerzubbunyt!

   Válasz