A vízbe fulladás nem olyan, mint a filmekben: figyeljünk a csendes jelekre!
Nincs fröcskölés, csapkodás, sem drámai sikítozás. Amit a moziban látunk, ritka a valós életben. Vannak viszont olyan jelek, melyekre minden fürdőzőnek figyelnie kéne, mert életet menthet.
Javában benne vagyunk már a nyári strandszezonban, és egyre több vízzel kapcsolatos tragédiáról kapunk hírt. Sajnos, az esetek egy részében megmenthető lett volna az áldozat, ha a környezetében lévők idejében észreveszik a bajt, ami általában csendben és gyorsan történik. A Bethesda Gyermekkórház közleményben foglalta össze, miről ismerhetjük fel, ha valaki fuldoklik a vízben.
- Néhány ritka esetet leszámítva, a fuldokló képtelen segítséget hívni. Légzőrendszerünk a légzésre van rendelve, a beszéd csak másodlagos, ráépült funkciója. Ahhoz, hogy beszélni tudjunk, először jól kell tudnunk lélegezni.
- A fuldokló szája nincs elég ideig a felszín fölött, hogy lélegezni is és kiáltani is tudjon. Csak a ki- és belégzésre képes koncentrálni, mielőtt újra elmerül.
- A fuldokló nem tud integetni. Ösztöne kényszeríti, hogy kezét oldalt tartva lefelé nyomja a vizet, ezzel próbálja kiemelni a fejét.
- Nem tudja akaratlagosan kontrollálni kézmozdulatait, nem tud a segítségére siető ember vagy mentőeszköz felé nyúlni.
- Testét az ösztönös fulladási reakció alatt végig függőlegesen tartja a vízben, de nem feltétlenül tapos a lábával. Ha nem mentik meg, csak mindössze 20-60 másodpercig tud a felszínen küzdeni, mielőtt elmerül.
- feje alacsonyan van a vízben, szája épp a víz szintjén van,
- feje hátra van hajtva, szája nyitva,
- szeme üres, üveges, nem tud fókuszálni/csukva van,
- haja a homlokára vagy szemére simul,
- nem használja a lábait,
- hiperventillál, zihál, kapkodja a levegőt,
- próbál egy irányba úszni, de nem halad előre,
- próbál a hátára feküdni,
- úgy tűnik, mintha egy láthatatlan létrán mászna fel.
Úgy tűnik, jól van
Néha pont az a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy valaki fuldoklik, hogy nem tűnik úgy, mintha fuldokolna. Ha például hajózás közben egy társunk vízbe esik, nem szabad egyből biztosra vennünk, hogy minden rendben van. Ilyenkor kiáltsunk oda neki, kérdezzük meg jól van-e, figyeljük a mozdulatait. Ha tud válaszolni, valószínűleg jól van. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy kérdésünkre nem felel, csak tapossa a vizet, üres tekintettel néz vissza ránk, mozdulatai szabálytalanok, akkor könnyen elképzelhető, hogy baj van, és segítenünk kell. Ilyen esetben kevesebb, mint 30 másodpercünk van, hogy odaérjünk hozzá!
Egy válasz
Velem eljátszották egyszer a Bodrogban, milyen érzés átmenni a vizen, amit ismételtek hat évvel ezelőtt éjszakánként többször. Elméleteik szerint valamilyen vizen kell átmenniük a halálkor, csak én nem tudok meghalni, csak elaludni, mert embernek születtem és nincsen másik világom, ahová a világapokalipszis tagjai nem akartak visszamenni, áldoztak mindegyik halála miatt, támadva folyamatosan.
Dóra néni sorsát hajtották végre a kiliáni Benedek utcából, amivel kezdtek születésemkor lengyel történelmet rokkantkocsissá vált berendezésével Psota Irén vasfüggönyösökkel, angyal áldozást. Dóra néni előző életében vízbe fúlt, mint miskolci drótgyáru darus, amelyik kutyás berendezése volt a tisztulóknak, akikhez 1989-es vasfüggöny látszólatos emelésekor értek ide hozva engem magukhoz ismételni tömény gyalázattal a szivárványosok helyett.
Bátyám és Bandi barátja mentek a Bodrogba fürdeni. A bátyám soha nem törődött velem, kicsi korában kihűlt a szíve, hiszen romániai Károlyi történelmet rendeztek be vele. Bandi vitt el kerékpáron a Bodroghoz. Levettem a ruhámat, voltl alatta egy használt sárga bikini, amit kaptam valakitől, kövér voltam, ezért ott hagytak egyedül, mert szégyelltek engem. Beléptem a Bodrog szélére, kettőt léptem még a kisvízben és egy hatalmas gödörben találtam magam. Süllyedni kezdtem, még intettem a kezemmel a bátyáméknak, hogy baj van, de áramlott be a víz az orromon, fülemen, számon, amivel segítséget akartam kérni. Nem hallottam, nem láttam, nem éreztem semmi mást, csak azt, hogy nem kapok levegőt. Kb. fél percig lebeghettem a gödörben, a hosszú hajam felettem, ami beleakadt egy lány lábába az úszómatracon. Megfogta a hajamat és kihúzott engem. Azóta nem voltam természetes vízben, a közös fürdőket meg nem szeretem, mert érzékeny vagyok a bőrbetegségekre, én mindent elkapok. Hát ennyit érez egy ember, képtelen segítséget kérni, megmered mindene.