A fitnesz-üzletember véleménye nem sokat változott a kövérség megítéléséről, mióta arról beszélt, saját csimpánzcsöcseit sem kedvelte. Schobert Norbert a hétfő esti Észak-Dél adásában arról beszélt, a kövérség betegség, de a kövérség elfogadása hiba.
„Ha sokan szenvednek tuberkulózisban, és nem hajlandóak ellene tenni orvosilag, és sokan elkezdenek véreset köpni, és elkezdik posztolni Instagramon a véres köpetes zsebkendőket, és egyre több lájkot kap, aki nagyobb véresebb köpetet tud köpni, és akkor beszéljünk elfogadásról. És ha beszólsz, hogy ne köpjél már véreset, az meg body shaming. Na, ugyanez a kövérség elfogadása. A kövérség elfogadása olyan, mint a tuberkulózisban egy véres köpet. Nem a kövérség undorító, az egy betegség” – jelentette ki.
(via 24.hu)
4 Responses
A kövérség nem betegség. Schubert Norbert és sok hozzá hasonló miatt van ennyi anaraxiás, testképzavaros gyerek, holott egy gyereknek mindegy, milyen a testalkata, az a fontos, hogy tanuljon, játszodjon, élje meg a gyerekkorát úgy, hogy szép emlékké váljon egész életére. Én kövér gyerek voltam, mert szerettem a finom ételeket, de soha nem foglalkoztam az alakommal. Pótolt az arcom mindenért. Újat mondok, bár lehet, hogy ezt is mások magukra vehetik: egyedül az számít, kinek milyen jelleme, egyénisége van, s ez tükröződjön az arcon. Manapság divat a rossz arcúak futtatása, sőt, még abban is csalódni kell, aki véletlenül néz ki valahogy, mert nem tud viselkedni. A méltóságot tükröző arc, a személyiség a fontos egyedül, a többi mellékes. Ezt elmondhatják magukról a molettebb testalkatúak jobban talán, mint a csontsoványak. Voltam csontsovány, nem egészséges semmiképp. Nem beszélve arról, hogy egy finomat nem ehet az ember, mert egyből látszik a hason, ha a sok éhezés után egyszer jóllakik. Más dolog az arányosság, a csinosság, de ez is elérhető egy kis tornával. Norbi testalkata nekem nem tetszik, sem az arca. Pontosan tudja, mert éreznie kell, hogy a női ideál milyen férfitípusnak kedvez, hogy a természetben minden úgy működik, hogy a tökéletesebb egyedeket választja ki mindenki. Állatoknál. Az ember attól magasabbrendűbb, hogy nemcsak érezni képes, hanem gondolkozni is, meg szerelemre, ami az állatoknál nincsen meg, ezért az embernél magasabbrendűbb létforma a Földön eddig még nem volt. Igen, az átlagember is képes gondolkozásra, fel tudja mérni a következményét mindannak, ami egy párválasztáskor történik. Nem lehet mindenki tökéletes, egyébként is ez itt gondot jelentett mindig. Egy szép szem, egy tiszta hang ugyanúgy megfog, mint egy Apollóni izmos testalkat. Hát még ha a tulajdonságokat nézzük, amiben szintén óriási különbségek vannak. Legyen emberi mindig, minden időben, hiszen a jóember, nő, vagy férfi annyira ritka, mint a fehér holló, őket kell igazán megbecsülni. Minden más csak üres fecsegés. Orvosilag sem igazán indokolt a kövérség üldözése, mert régen is voltak erős testalkatúak, főleg falun, mégsem voltak betegek, azt sem tudták, mi az az magasvérnyomás, magas koleszterin. Valamit most nagyon rosszul tesznek. Szóval, aki tanítani akar, meg kell felelnie a példamutató követelményeknek.
Alap testalkat! Fajtádra támadsz! Nézd meg „pártunk és kormányunk” oszlopos potrohos ragjait!
„Orvosilag sem igazán indokolt a kövérség üldözése, mert régen is voltak erős testalkatúak…”
Az erős testalkat és a kövérség nem ugyanaz! Létezik persze olyan is, hogy valaki izmos, csak sok zsírt cipel magán, de napjainkban nem ez a jellemző. Nincs fizikai munka, amitől erősek lennének az emberek. Ha valaki 8 órát ül az irodában, kettőt az autóban, további 6-8-at otthon a fotelban, az nem erős lesz, csak simán zsíros.
Emlékeztet a háló egy itt kiadott kötetére egy lírai karámtagnak, Aranyháló címmel, melynek verseit szó szerint végrehajtotta a média. Még a Törökvész utcai nagykövet is idézett 2001-ben az egyik könyvből. Elméletben nem egy hölgyet kellett foglyul ejteni, hanem egy szörnyeteget, de ahhoz erő és bátorság kellett volna a „harcosoktól”. Az egészségügy 2005 után protézisbe tett aranyhálóval is ismételte, kb. akkor jártak ennél a könyvnél. Mondták is nekem a kórházban, miután megcsonkítottak, hogy ne mutogassam magam az emberek előtt így. Persze, ez nem háló akar lenni, csak a hölgy elé tett lepel a retró magnóhoz. 1995-ben egy éjszaka alatt, miután találkoztam a szabadköműves rókával, amit folyamatosan azóta is ismételnek valamiért, sőt Szentlelken sokan emlékeztek rá egy időben, úgy kidagadt a derekam, hogy nem jött rám a nadrágom. Már torzan nem szívesen megyek ki az utcára, mert akinek a szépség volt minden kincse, a hangjával együtt, az többé nem mutogatja magát többé senki előtt, különösen nem önmaga előtt. Hát ezt tanítják sokan, hogy el kell fogadni azt, ami van, mert addig nem boldog a csúffá tett ember, míg meg nem tanulja elfogadni a külsejét és a tüdőhangját. Nekem a torzság értelmetlen életet jelent hosszú-hosszú évek óta, ez a példamutatással ellenkezik, ezért a temetői, síri csend az egyetlen társ a magányban.