Most Szőcs Géza… 1982-83 környékén egy hosszú fekete kabátos, nagy kalapos, szakállas ember kopogtatott be, a kis Aleea negyedben lévő földszinti lakásunkba, Marosvásárhelyen…Ezek mennek a Facsén

Részegen, bal lábbal írok olyan verset! Ötlet, szögligeti fészeklakó adta!
Udvari költők

Ha a fennállót dicséred
Babér lesz a te béred,
Áll, ami díjas, koszorús,
Amolyan se hal, se hús.
Hatalom ellen, sose lázadsz
Vajas kenyered, az alázat
Ünnepelheted a diktátort
Asztalánál ülhetsz te tort.
Úszol könnyűként boldogan,
Lesüllyed az, kinek súlya van
A jövőnek nincsen szavad,
Cserébe jól érezheted magad.
Úszkálsz, mint szar a lében
A magasak elismerésében.
Jelened van, jövőd nincs,
Néked többet ér talmi kincs
Helyed nincs az irodalomban
Csak ott ahol iroda lom van.
Megvet a jelen, jövőd jeltelen,
Az életed kényelmes, értelmetlen
Hiába a vagy hatalom kegyeltje
Nem lett hallhatatlan egy se!

Tehetségtelen, futtatott költő
Igen sok, dicsérő, zápot költ ő
Nem zsizsikest száraz babért
Kap zsíros koncot, babért!
Ünnepli őt a hazug rendszer!
Velük bukik majd egyszer!
Nem kár, soha, egyikért se,
Buta, Ő, hogy megértse.
Kiknek szekerét tolja,
Mind gazember, ostoba!

Versek, új sorozat 1.

Ez itten, a három ütem, épp elég
Verje el, a viharba, mint a jég
Tolvajok bűnös, aljas, rendszerét!

Mit kívánsz magadnak végül még,
Segítsen nékünk ebbe a kegyes ég!
Elmúljon minden rossz, mint volt rég!

Elmúlt, mint legjobb jó, szép világ,
Hazugok, szédítő kommunisták!
Mára ezt, is ellopták, koptatták!

Maradt-e még, hazugsághoz hited
Pógár új, szózatát elhiggyed?
Bőrödet, értük vásárra elvigyed?