Másnap,
tehát szeptember 15-én, szombaton ment el megnézni a lerobbant acélművet. Vályi szokásához híven mindent látni akart. Így a tízfős delegáció – amelyben a gyár akkori vezérigazgatója, a biztonsági emberek és újságírók is voltak – az izzó vas közelébe ment.
A vezérigazgató, Énekes Sándor sétált elől, mögötte közvetlenül Vályi és a többiek. Aztán elérkeztek az öntőgödörhöz, ebben tartották az izzó, öntött vasat tartalmazó tégelyeket három méter mélyen úgy, hogy még egy korlát sem választotta el a fent dolgozókat. A gyárban nem állt le a munka, így a következő pillanatban erős fény villant, egy közeli daru is megmozdult hirtelen,
Vályi pedig oldalra lépett, majd a mélybe zuhant.
A vezérigazgató ösztönösen utána kapott, így ő is leesett a forró vasat tartalmazó tégelyekhez. Habár az terjedt el, hogy az öntött vasba zuhant Vályi Péter, a valóság az, hogy két tégely közé esett. Az izzó vas forrósága miatt azonban súlyos égési sérüléseket szenvedett, szinte pillanatok alatt a testére égett a ruhája. A gyárigazgató egy üres területre esett, a bokáját törte, de így is megpróbált segíteni a politikuson, a közelébe kúszott, ahol ő is megégett. Közben a delegáció többi tagja ledermedve nézte az esetet, végül a munkások emelték ki a szerencsétlenül járt kettőst.
Vályi Pétert azonnal kórházba szállították, de hiába érkezett több, égési sérülésekkel foglalkozó specialista Svédországból, menthetetlen volt, három nappal később, szeptember 18-án meghalt a kórházban. A gyárigazgató fél év után felépült, de sosem tudta feldolgozni a történteket.
Évekkel később Vályi testőre is megszólalt, ő azt mondta, figyelmeztette a politikust, hogy ne menjen közel tégelyekhez, ám visszatartani nem tudta. A rendszer természetesen felelősöket keresett, és végül az igazgatót találták meg. Énekes Sándort és a gyár részlegvezetőjét vették elő. Énekes másfél év börtönbüntetést kapott, mert életveszélyes terepre vitte a delegációt, ám felfüggesztették a büntetését. Szerinte szerencsétlen baleset történt. Egyedül Vályi Péter özvegye tartotta magát ahhoz, hogy a férjét megölték, mert meg akarta reformálni a KGST-t.
Az országban pedig ez a változat terjedt el. Megölték, mert útjában volt a szovjeteknek. Más kérdés, hogy ehhez nem kellett volna eltenni láb alól, hiszen
a rendszer sajátja volt, hogy embereket pillanatok alatt, indoklás nélkül leváltottak.
Akkoriban terjedt el az is, hogy ugyanúgy végeztek Vályival, mint a lengyel miniszterhelyettessel, akit elütött egy titokzatos autó. Nos, a lengyel miniszterhelyettes valójában 1973 februárjában repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, 18 ember lelte halálát a lezuhant gépben, tehát még az alapteória sem stimmelt.
Vályi Péter – szinte bizonyosan – baleset áldozata lett.
És akkor miért terjedt el mégis, hogy megölték?
