Fruzsina SkrabskiMegint sok
barátom vesztette el a munkahelyét. Dévényi István és Balázs Bodaczpéldául.
Engem is többször kirúgtak. Először a Magyar Nemzettől 2002-ben.
Behívott a főszerkesztő (Liszkay Gábor) és mondta, hogy ki vagyok rúgva. Azóta se tudom, hogy miért? Kellett másnak a hely? Megsértettem? Nem tudom.
Mindenesetre behívott a főszerkesztő és engem tényleg villámcsapásként ért, amikor közölte, hogy ki vagyok rúgva.
Kérdeztem, miért? Azt mondta, hogy nem kell indokolja, de azért, mert nem teljesítettem a normát. Mondtam neki, hogy teljesítettem, hiszen mérték minden hónapban és rendben volt. Aztán azt mondta, hogy azért, mert nem megfelelő az írásaim minősége. Mondtam neki, hogy készséggel elhiszem, de épp bevezettek egy minősítő rendszert és abban két cikkemet is kiemelték. Azt mondta: jól fog kinézni az önéletrajzomban, hogy ott dolgoztam.
A rovatvezetőm nem vette fel a telefont, úgyhogy a helyettesnek bőgtem. Mert bőgtem, ez az igazság.
Aztán azt mondta egy idősebb kolléganőm, Rácz Judit, hogy majd lesz olyan munkahelyem, ahol jobban megbecsülnek.
Akkor ez nem vigasztalt, de igaza lett.
Sokkal jobb lett így a sorsom, hogy már nem a napi gályában kell résztvennem.
Aztán lett egy munkahelyem, ahol megbecsültek. Ambrus Balázs és Kupper András volt a főnököm. Álommunkahely volt, rengeteg új tudással. Aztán jött az UFI Hegedűs Zoltánnal és Ablonczy Bálinttal, a Reakció Balogh Ákossal és a mandiner Gellért Rajcsányival, ahol ingyen dolgoztam ugyan, de hatalmas élmény volt egy új médiavilágba beletanulni. Elkészítettük Novák Tamással a Biszku-filmet önerőből. Borókai Gábor a Heti Választól saját videósorozatot indított velünk, aztán az M1-ben folytathattuk. Most pedig saját filmes műhelyünk van, amiben László Vitézy bátorított minket.
Boldog vagyok és büszke és megbecsülöm a munkatársaimat.
Remélem, hogy a sok állástalan kollégám, barátom majd talál olyan munkahelyet, ahol megbecsülik őket és ők is utólag örülni fognak, hogy így alakult.
