Mivel a trianoni határok a legtöbb
helyen nem a természeti akadályokat követik, a határok abszurditása, véletlenszerűnek tűnő volta motiválhatta a magyar közvéleményt arra, hogy a cseheket hamisítóknak tüntesse fel. A legenda úgy szól, hogy a csehek vékonyka patakokat hajózható folyóként tüntettek fel, hogy még több területet csikarjanak ki a békekonferenciától. Ehhez kapcsolódik az a vád is, hogy ezt könnyen elhitették az antanthatalmak hozzá nem értő, a helyi viszonyokat egyáltalán nem ismerő küldötteivel. A valóság azonban az, hogy a brit, francia és amerikai szakértők elég jól ismerték a Monarchiát, annak problémáit. Másrészt pedig a furcsa, irreálisnak tűnő határok mögött az utódállamok hadászati szempontjai voltak fontosak: a létfontosságú vasútvonalakat akarták maguknak megszerezni.
A hiedelmekkel ellentétben a valóság az, hogy a beterjesztett cseh memorandumok egyike sem tartalmazott az Ipoly vagy a Ronyva hajózhatóságára vonatkozó állításokat. Már csak azért sem tartalmazhattak ilyet, mert a csehek a határt ennél jóval délebbre képzelték el. Csakhogy az igényeiket az antant képviselői túlzottnak találták, így a mai határok meghúzásával a békekonferencia gyakorlatilag a magyaroknak „kedvezett”.
