Zsuzsa György- HorváthAz esti híradó előtt nem sokkal érkezett a szomorú hír. Megszólalni sem volt kedvem, nem hogy mosolyogni (ami pedig -ha máskor nem is, de az elköszönésnél- valahogy mindig kiszökik belőlem).
Aztán beugrott Gyuri kedves tekintete, megnyugtató hangja és jellegzetes mosolya, amiből mindig jutott, még ha csak futólag találkoztunk a folyosón, akkor is. Szerettem, ahogy tanított, bátorított sokunkat a pályán, csodáltam, ahogy tisztelte a szakmát és szerette a nézőket.
Drága Gyuri, köszönöm a sok mosolyt! A mai (mégiscsak) Neked szólt…
Nyugodj békében!
