Frank Erzsébetet 1944. június 11-én deportálták Miskolcról Auschwitzba. Abból a 8900 zsidóból, akiket a városból elhurcoltak, mindössze 2350-en tértek vissza, legalábbis az 1946-os kimutatás szerint.
„Magyarországon 1946-ban több településen robbantak ki zsidóellenes zavargások, melyeknek egyik központi helyszíne Miskolc volt. Július 30-án a kommunista párt helyi szervezete által kezdeményezett forintvédő tömegtüntetés provokált résztvevői, akikben még élénken élt a háborús időszak antiszemita propagandája, a pár nappal korábban feketézéssel vádolt és internált Rejtő Sándor izraelita malomtulajdonost, valamint üzemvezetőjét, Jungreisz Ernőt meglincselték. Utóbbi sérüléseibe belehalt. Ezt követően elterjedt, bár a visszaemlékezések alapján nem valószínűsíthető, hogy a letartóztatott munkásokat Fogarasi Artúr izraelita származású kommunista rendőrtiszt brutális módon megkínozta, ami a háború utáni „zsidó bosszú” elméletét erősítette fel, s ami július 31-én újabb zavargáshoz, majd pogromhoz vezetett. Augusztus 1-jén a társaik kiszabadítására szervezett és ismét az antiszemitizmussal manipulált demonstráció résztvevői ugyanis – akik között a kommunista párt által mozgósított diósgyőri és vidéki munkások voltak – a rendőrség Zsolcai kapuban lévő épületét elfoglalták, és – bár a foglyokat korábban szabadon engedték – Fogarasit halálra verték” – írja Randolph L. Braham A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája című kötetében. Mindez 1946-ban, Frank Erzsébet vallomása megjelenésének évében történik, abban a városban, ahová a szerző Auschwitzból visszatért. Milyen fogadtatása lehet itt a könyvnek?
„Át kell élni Auschwitzot, hogy írni lehessen róla versben és prózában. Ez a verseskötet nem fantázia és nem vízió: rettenetes valóság és mégis költészet. Mindnyájan, akik megismertük a pokolban az égi hatalmak erejét: olvassuk el, higgyünk neki, és adjuk át örök emlékezésül késői nemzedékeknek” – ezekkel a szavakkal méltatta Zsolt Béla író-újságíró, későbbi politikus Frank Erzsébet könyvét. Zsolt állításában van némi túlzás, hiszen ő maga soha nem járt egyetlen koncentrációs táborban sem. A Kasztner-vonattal Svájcba menekült, ellentétben mostohalányával, a 13 éves Heyman Évával, aki Auschwitzban halt meg, és akinek kiszabadítására mostohaapja kísérletet sem tett. Heyman Éva naplóját 1948-ban publikálta édesanyja. (Lásd: Heyman Éva elfeledett naplója. Hetek, 2012. augusztus 3.)
Frank Erzsébetről keveset tudunk. Szülei 1944-ben már nem éltek. Húgával, akit a szövegben „kistestvéreként” említ, együtt kerültek először honvédelmi munka ürügyén Sajóvámosba, ahol a helyi gazdaságokban dolgoztatták őket. Onnan a miskolci téglagyárban kialakított gettóba vitték szekérrel, június 11-én pedig sorstársaival együtt Auschwitzba deportálták.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
