Kérdeztük, milyen benyomások érték őket a Vasgyár területén. Tóth Viktor egy szóval válaszol, lesújtó. És magyarázza is: a két évvel ezelőtt látottakhoz képest is sokat romlott a gyár állapota. Az akkor látott épületek egy részét már ledózerolták.
– A korábbi gyár saját magának a bányája lett. Azt az anyagot, amit beépítettek eleink, most acélbányaként használják. Lehet, hogy ez gazdaságilag jó dolog, de megszűnik örökségnek lenni.
Tóth Viktortól megtudjuk, nagyon kevés az épületek között a bejegyzett műemlék, jóval kevesebb, mint indokolt lenne. Pedig rengeteg az érték, sorolja: az 1912-ben épült vasbeton szerkezetű kazánház, a volt nyugati hőközpont épülete, a több, ’30-as években épült szegecselt acélszerkezetű, vagy a két világháborút is túlélt faszerkezetű csarnokok.
– Sajnos nagy részük pusztulásra van ítélve. Urbanisztikailag zárványok, olyan szinten körülhatárolt régiók ezek, amelyeket nem vagy jelentős költségek árán tudna a város magába olvasztani.
Idealista gondolatok
Kérdeztük: építészhallgatóként látnak-e lehetőséget az esetleges hasznosításra. Tóth Viktor megjegyzi, főként idealista gondolatok születtek. – Jól átgondolt elképzelés kellene, amely nem csupán az egyes épületeket, hanem az egész területet kezeli. boon.hu
