Tettem a szokásos dolgomat, kiszolgáltam a vevőket és amikor kimentem dohányozni, láttam, hogy valami probléma lehet, az egyik autónál – eleveníti fel Bárdi Szilárd azt a csütörtöki napot. – Az idős hölgy körbejárkált, tanácstalanul nézegetett jobbra, balra és próbált segítséget kérni. Láttam aztán, hogy az idős bácsi rosszul van. Odamentem és segítettem, amit tudtam, megtettem. Igen, újra kellett éleszteni az urat. Amikor kicsatoltam a biztonsági övet és kihúztam a bácsit az aszfaltra, akkor már halott volt, nem volt pulzusa és légzése. Háromszor kellett újraéleszteni.
Ennek természetesnek kellene lennie.”
Mégis: honnan a szaktudás? – kérdezem.
– A Vasgyári Kórházban voltam műtős, és ezt ott sokszor meg kellett tennem – árulja el és hozzáteszi, hogy amit tett, annak természetesnek kellene lennie a világban és ugyan úgy kimenni bármikor segíteni. – Ezerszer is! – teszi hozzá
– Juhász-Léhi István – boon.hu
