Szurkolóink már megszokhatták, hogy időről-időre megszólaltatjuk a lelátó egy-egy ismertebb alakját. Ezúttal a buszos utak egyik szervezőjével, Kispál Évával beszélgettünk.
– Hogyan mutatnád be magad?
– Kispál Évának hívnak. Miskolcon születtem és az észak Kiliánban nőttem fel. Jelenleg is a városban élek. Ékszerbecsüsként dolgozom. Szabadidőm nagy részét a Diósgyőrnek szentelem. A szívem csücske a labdarúgásé, de szeretem a kosárlabdát és a jégkorongot is. Kosármeccsekre is eljárok, ha a fiúk meccseivel nem ütközik. A jégkorongot a párom szerettette meg velem. Ha az időmből kitelik, akkor szívesen megnézem a macikat is! A család után a Diósgyőr a legfontosabb számomra. Könnyű helyzetben vagyok, mert a párom fanatikus Diósgyőr szurkoló. Így megismerkedésünk óta, tizenegy éve már együtt járunk szurkolni. Mindig van miről beszélgetni otthon is.
– Mióta jársz Diósgyőr meccsre?
– Az első meccsem – apukám elmondása alapján – egy Diósgyőr – Rába meccs volt 1969-ben. Arra emlékszem, hogy a nyakában ültem a meccs alatt. Abban az időben inkább a papám meccseire vittek (PTK majd Munkás).
– Mi az első emléked?
– Ami már felejthetetlen emlék és élmény volt számomra az a 77-es Magyar Kupa elhódítása. De felejthetetlen a harmadik hely megszerzése is a bajnokságban.
– Mi volt a legmeghatározóbb élményed a stadionban?
– Az élményeim nagy része – bármennyire is furcsa – inkább személyekhez, mint konkrét meccshez köthető. Vitya búcsúmeccse még élénken él bennem, de ilyen volt pl. Dobó bácsi 80. szülinapi köszöntője is. A legmeghatározóbb az a páromhoz köthető. Olyan nyolc éve a tribünön ültünk, ha jól emlékszem a Haladás volt az ellenfelünk. Meccs közben néztem a párom arcát, és egyszer csak megérintett valami, olyan erős szeretet áradt belőle a csapat felé, amit elmondanom nagyon nehéz. Olyan fanatizmussal találtam szembe magam, hogy ott abban a pillanatban az addigi Diósgyőr iránti szeretetem megsokszorozódott. Akkor ott bebizonyosodott számomra, hogy ezt tényleg nem lehet tanítani. Erre születni kell, ezt érezni kell!
– A pároddal együtt szervezitek a buszos utakat. Mennyi időt vesz ez el az életedből?
– Attól a naptól, ahogy meghirdetünk egy túrát, minden nap foglalkozni kell vele. Ha sok a jelentkező, akkor az naponta több órát is igényel. Munka után a délután nagy része el is megy vele. De nem lehet behatárolni, hogy naponta hány órát foglalkozunk vele, mert jön az üzenet délelőtt, délután és este is. Ha kevés a jelentkező, akkor megpróbálunk a szurkolótársakkal egyeztetni, hogy kinél mennyi hely van, mert aki jelentkezett, ha csak egy mód van rá, akkor elvitetjük másokkal.
– Mi a legszebb idegenbeli túrákhoz kapcsolódó emléked?
– Nekem egy Haladás – Diósgyőr meccs a legemlékezetesebb. Amikor Abdu bekötött fejjel egyenlített. Ami miatt még emlékezetes az a meccs, hogy a szervezők nem készültek a szurkolók érkezésére, mert a 20. percben elfogyott a sör, emiatt többen nemtetszésüket fejezték ki. Örök élmény marad, hogy a meccs után átbuszoztunk Győrbe és kiszurkoltuk a lányok győzelmét. Az eddigi leghosszabb buszos utazásunk volt, mind kilométerben, mind időben. Reggel hatkor indultunk és hajnal háromra értünk haza.
– Milyen nehézségei vannak egy ilyen túrának és a túra megszervezésének?
– Maga az utazás egy élmény! Hihetetlen jó a hangulat és hamar elmegy az idő. Kivétel nélkül mindenki jól érzi magát. A szervezés az viszont nem egyszerű. Egy busz akkor tud elindulni, ha tele van, különben a le nem foglalt helyek árát is ki kell fizetni. Nehézség akkor van, ha elkezdik lemondani a helyeket. Mi megpróbáljuk ezt rugalmasan kezelni és azonnal reagálni rá, de szerencsére a busz tulajdonosai is minden esetben nagyon segítőkészek.
– Állandó sofőrrel, állandó buszokkal járjátok az országot?
– Igen, állandó sofőrök és buszok állnak a rendelkezésünkre. Attól függően, hogy mennyi jelentkező van. A legkisebb busz az 31 személyes. Ettől kisebb már nem kifizetődő a szurkolóknak.
– Miért jobb egy buszos túra, mint ha négyen-öten egy autóval indul útnak az ember?
– Egy ilyen utazásnak varázsa van! Együtt vagyunk, megbeszéljük az elmúlt hét eseményeit, az előttünk álló mérkőzést, és énekeljük a szurkolói rigmusokat. Menet közben talán a pihenők a legjobbak, ott készülnek a jobbnál jobb fotók. Vannak törzshelyeink egy-egy út során. Szoktunk autóval is utazni, ha nincs elég jelentkező, de az más. Tulajdonképpen van egy 25-30 fős baráti társaság, akikhez csatlakoznak a többiek.
– Sokan azt hiszik, hogy ebből nektek anyagi hasznotok van.
– Csak mosolyogni tudok rajta… Sokszor megesik, hogy nem vagyunk meg, mégis elvisz a sofőr. Volt nem egyszer, hogy egy kedves szurkolótársunk pótolta ki a hiányzó összeget, mert nem voltunk tele. Aztán olyan is volt, hogy harmincöten mentünk Paksra és 56 személyes volt a busz. Csak annyit vett el a sofőr amennyiért meg volt hirdetve a busz, csak hogy el tudjunk menni. Aztán olyan is előfordult, hogy a saját zsebünkbe nyúltunk, mert megint csak kevesebben voltunk. Nincs itt titok, amennyit kér a buszos azt dobjuk szét annyifelé, ahány személyes a busz. Amennyiben kevesebben vagyunk megkérdezzük, hogy lehet-e olcsóbb vagy hajlandóak e a szurkolók többet fizetni? A célunk nem a pénzszerzés, hanem az, hogy minél többen eljussanak egy-egy idegenbeli meccsre. Fáradtságot nem ismerve, szívből és szeretettel foglalkozunk vele.
– A ti szerepetek a stadionrekonstrukció miatt felértékelődött, hiszen a MÁV is csak csoportos kedvezményt tudott felajánlani. Hogyan tervezitek a következő hónapokat?
– Amennyiben igény lesz rá mi továbbra is szívesen szervezünk túrákat. Szeretném, hogy minél többen tudjanak szurkolni a csapatnak. A Vasas elleni meccsünkre már vasárnap elkezdjük a szervezést, aztán meglátjuk, hogy lesz-e igény rá.
– Az első mezőkövesdi meccsre hány főnél jártok jelenleg? Ez hány buszt jelent?
– A szombati mezőkövesdi meccsünkre mind a két buszunk megtelt. Ez most egy 50 és egy 30 fős busz.
– Mint minden, ez is biztosan korlátozott. Hány buszt tudnátok leszervezni, ha hirtelen több százan úgy döntenének, hogy veletek utaznak?
– Hat-nyolc buszt biztosan le tudnánk szervezni egy-egy meccsre, ha lenne rá igény.
– Ha valaki szeretne még jelentkezni a szombati meccsre, akkor van még rá lehetősége?
– Vérzik a szívem, de sajnos a két busz megtelt. Tudom még szombat délelőtt is lesz jelentkező, de mindig elmondom, hogy sajnos nem a házunk előtt áll a busz, és tudnia kell a busz tulajdonosának időben, hogy szükség van-e rá, mert akkor másik munkát vállal.
– És ha valaki a Vasas vagy a Gyirmót elleni mérkőzésre szeretne jönni, és most kapott hozzá először kedvet, akkor hogyan talál meg titeket?
– A facebookon mindenki megtalál minket Idegenbeli Túrák DVTK néven vagyunk jelen. Minden túráinkkal kapcsolatos tájékoztatást ott megtalálnak. De a DVTK szurkolók csoportjában is mindig megosztjuk a felhívásunkat. Írhatnak privát üzenetet is, a telefonszámunk pedig mindig ki van téve a posztjainkban.
– Térjünk vissza a csapathoz. Mit vársz a fiúktól az idei bajnokságban?
– Jól kezdődött, de nem valami fényesen folytatódott az idei bajnokságunk. Én egy tisztes helytállást várok tőlük. Kerüljünk el a kieső helyről és próbáljunk meg valahol a hetedik hely környékéig eljutni. Ha attól sikerül feljebb végeznünk, én roppant boldog leszek! Ebben a bajnokságban minden megtörténhet, én bízom bennük!
– Üzensz valamit a csapatnak? Biztos, hogy ők is olvassák…
– Hittel, szívvel, alázattal bármit el lehet érni. Mi mindig ott leszünk mellettetek! Együtt sikerülni fog!
