Ahogy tavaly, úgy
idén is lesz adósságkonszolidáció: még ebben az évben 70 milliárd forintot kap az egészségügy. Ebből 45 milliárd jut a harminc napon túli beszállítói tartozások fedezésére, 15 milliárdra pályázhatnak a kórházak, további 10 milliárdot pedig a gyógyító-megelőző, azaz preventív programokra szánnak.
„Miért vagyunk meglepve? Ha az egészségügyre fordított pénz eddig sem volt elég, akkor most miért lenne, ha közben semmi nem történt?” – így reagált Kincses Gyula egészségügyi szakértő az újabb konszolidációra. Ugyan nőtt az alapdíj, de ez a kötelező béremelés fedezete, ráadásul 8 százalékkal csökkent az elszámolható teljesítmény (az egyes ellátások utáni állami finanszírozás), ez semmit nem javított a kórházak gazdálkodási helyzetén. „Az egészségügybe tett pénzt elvitte a béremelés, ráadásul a kórházak a munkaerőhiány miatt a beépített emelésnél sokkal nagyobb összeget kénytelenek fizetni például a radiológusoknak, aneszteziológusoknak, patológusoknak, hogy működőképes maradjon a kórház. Több pénz, több fekvőbeteg-centrum, korszerűbb járóbeteg-ellátás, de kevesebb kórház kellene, különben a havi 3-4 milliárdos intézményi hiány bő egy év múlva újra eléri a mostani, 60 milliárdot” – magyarázza Kincses Gyula.
Aki úgy véli, hogy a közvélemény előtt nem ismert, mit takar a prevenciós program, de jó, hogy végre erre költenek. „Célzott szűrőprogramokra lenne a legnagyobb szükség, és reménykedjünk, hogy itt nem vész el a pénz jó része, mint más uniós programoknál” – tette hozzá a szakértő.
„A kormányok egy ideje azt játsszák, hogy kézből etetik a kórházigazgatókat: ha jól viselkednek, ígéretet kapnak a hiányzó pénzösszegekre” – mondta lapunknak Mihályi Péter egészségügyi közgazdász, tanszékvezető egyetemi tanár. „Aki tojik bele, az jár jól” – ilyen sarkosan fogalmazott – természetesen – név nélkül egy kórházi vezető. Amíg volt önállóságuk az igazgatóknak, addig azonosultak a feladatokkal, jó ötleteikkel és elkötelezett hozzáállásukkal járultak hozzá a teendőkhöz. Ám miután már egy ideje nincs hatalmuk, nincs önálló döntési jogkörük, csak bólogatnak. „Ezek a bólogató Jánosok járnak jól” – mondja Mihályi Péter. Az alapprobléma az, hogy túl kevés orvos és ápoló van a túl sok kórházi ágyra, a szuperkórházakkal pedig ez az arány romlani fog. A közgazdász szerint a pénzeket csak egyszer kéne jól elosztani, nem utólag odacsepegtetni, hiszen amíg a kórházvezetők tudják, hogy lesz gyorssegély, addig mindig újra fog termelődni a hiány. A prevencióra költhető 10 milliárdot a közgazdász reklámszlogennek tartja, ami maximum arra elég, hogy tanulmányokat írattassanak, amivel egyes egészségügyügyi közgazdászok száját lehet befogni.
