Más város pályázik, küzd, költ
, hogy legyen egy szép vagy akármilyen kilátója. Nekünk ott van, egyedi, gyakorlatilag a belváros részeként, és nem tudunk mit kezdeni vele…
A fenti csak egy megállapítás a sok közül, ami az Észak-Keleti Átjáró Egyesület
elmúlt hétvégi fesztiválján, stílszerűen az avasi kilátó amúgy zárva tartott, de most erre az alkalomra megnyílt felső szintjén tartottak. Elsősorban civil szervezetek képviselői beszélgettek – mert a kilátó építészeti, városrendezési aspektusait tavaly ugyanitt építészek már kivesézték. Egy ma is izgalmas, kvalitásos épületről beszélünk – szögezték le akkor.
Hasonló vélekedések
Most arra próbáltak választ találni a résztvevők, hogy vajon jelképe-e Miskolcnak ma a kilátó, avagy pontosabban mennyiben az most, és mennyire lehetne az a jövőben.
Sok mindenben megegyeztek a vélekedések. Például abban, hogy a kilátó ma is sokat jelent a miskolciaknak – kinek kellemes emlék, kinek egy állandó viszonyulási pont, amit mindennap lát. Nehéz lenne elképzelni nélküle a várost. De az is igaz – derült ki a beszélgetésből –, hogy nem az a szerepe az életünkben, mint valaha, a hatvanas-hetvenes években.
Nem szerepel jó ideje mint hivatalos és nem hivatalos városszimbólum, minden tárgyon, kiadványon, emblémában. Nem a rendszerváltással került a süllyesztőbe, hanem annál hamarabb. De megváltozott az életmódunk is: ma már nem járnak rituálisan a családok sétálgatni a kilátóhoz, pedig valaha csúcsforgalom volt az odavezető lépcsőkön. Igaz, meg is halt minden, ami életet lehelt a toronyba: nincs már benne kilátós cukrászda, nincs mellette zenés söröző, még az ikervillákat is lebontották. Amikor az avas-déli városrész melléépült, azt hihették sokan, most fog igazán felpörögni a kilátó és környéke.
Fordítva történt. De figyelemreméltó jelenség – állapították meg a vitázók –, hogy egy réteg, főleg fiatalok kezdik „trendivé” tenni a hatvanas-hetvenes évek Miskolcának jelképeit, formavilágát. Pólók, trikók készülnek, Facebook-csoportok toborzódnak. Van ebben valami kis ellenkultúra-jelleg is, hiszen olyannyira el akarták tüntetni az elmúlt húsz évben ezeket az emlékeket, hogy az szükségszerűen ezt (is) szüli.
Kikérjük a véleményüket
Sok mindenről szó esett még, ami messze túlmutat a nosztalgián, divaton vagy emóciókon, például a kilátó mint turisztikai lehetőség és annak a jelenlegi ki nem használása. Hogy jelentős, ha nem is egyetlen, szerethető szimbólum lehet-e újra? Ha a miskolciak úgy gondolják és támogatják, akkor igen, ehhez nincs szükség hivatalos pecsétre.
Az Észak-Magyarország az egyesülettel és a Maradj Miskolcon Alapítvánnyal közösen megpróbálja kikérni a miskolciak véleményét minderről a média segítségével. És talán együtt találni, kitalálni olyan utakat, amelyeket eddig nem jártak a kilátó jövője érdekében.
– Kiss László/ boon.hu
