Csányi Vilmos a menekültválságról. Mitől féljünk? Mikor jön a globális emberiség és kultúra? Hogyan lehet igazságosabb a világ?
Ön szerint kell-e tartanunk ettől a mostani menekültválságtól?
A mostanitól nem. Ebből tanulnunk kellene. Arról, hogyan kell egy ilyet kezelnünk. Egyelőre nagy cirkusz lett néhány százezer ember érkezéséből, de ha így folytatódik a klímaváltozás, akkor milliók, tízmilliók jönnek majd, mert tenger alá kerül a lakóhelyük. Akkor lesz igazán nagy gond. Mindez pedig nem 100, hanem 30-50 év múlva következik be. Aki ma jósolni mer arról, hogy 50 év múlva Európában milyen országok lesznek, az csal vagy hazudik.
A menekültválságot legfőként uniós problémának kell tekinteni. Lehet Orbán Viktort szidni, de speciel ebben az ügyben egyetértek vele. Ez egy ország, aminek vannak határai, és érvényesíteni kell a jogrendet. Nem lehet elfogadni, hogy regisztráció nélkül menjenek át a határainkon a menekültek. Azt sem lehet elfogadni, hogy ha átengedünk sok százezer menekültet, esetleg mind visszahozhatják Magyarországra, mert nincsenek meg a megfelelő unión belüli egyezségek.
Ezeket az uniós jogszabályokat egy-kétezer esetre találták ki. Most, amikor százezrek érkeznek, kitűnt, hogy ezek a szabályok lehetetlen módon vannak összeállítva. Nyilvánvaló, hogy ezt Európa nagyon elszúrta. Ha pontosan betartjuk a szabályokat, akkor most pillanatokon belül itt lesz félmillió ember, vagy még több. Erre a németek azt mondják, hogy „óh, csak jöjjenek”, de azért ezt írásba nem adják. Teljesen bizonytalan a helyzet.
Másik oldalról viszont azért vált a helyzet nagyon kínossá és kellemetlenné, mert az intézmények nem voltak felkészülve arra, hogy mit kezdjenek a menekültekkel. Akit ugyanis beengedünk, az vendég. Egy gyereket nem zavarok Bécsig gyalog. Bár mint említettem, alapvetően európai ügy, de ez a magyar része. Amíg itt vannak, addig ugyanis enni, inni kell nekik adni és a gyerekeikkel törődni, független attól, hogy majd hogyan oldódik meg a helyzet. Van tehát egy személyes szint is, ahol csak az érdekes, hogy ez itt egy gyerek, ez itt egy idős ember, az pedig egy szerencsétlen beteg.
A személyes, a magyar és az európai ügyön túl pedig van egy globális része is:
Emberek, ez az első ilyen megpróbáltatás, és ezután még komolyabbak, még nagyobbak jönnek, mert a világ meglódult.
A népvándorlás sem örömmenet volt annak idején. Az emberiségnek a története során mindig voltak ilyen konfliktusai. És minden állam megpróbálta a belső politikai érdekeit érvényre juttatni egy-egy válsághelyzetben. Most is ez történik. Volt egy kis nyugalom 20-30 évig, és most megint nincs.
Mire gondol, amikor a még durvább helyzetekre számít?
Arra, hogy az ember beleéli magát néhány év alatt, hogy nincs háború, lehet utazni. A politika néha rosszul csinál valamit vagy jól, amiről lehet vitatkozni, és remekül elvagyunk. Aztán jön egy válságos helyzet, olyan, amiről a klímával foglalkozók évek óta beszélnek. És mindenki tehetetlen. Ez a mostani válság ugyan nem a klíma miatt történt, de az majd sokkal súlyosabb lesz. Erre senki nem figyel oda. Senki nem tisztázza, hogy mit kell majd akkor tenni.
Az is látszik, hogy Európában a multikulturális társadalmak koncepciója nem sikeres. Nem törődtek az integrációval, etnikai gettók alakultak ki, és csodálkoznak, ha a harmadik generáció tagjaiból lesznek a terroristák. Ott van Németország a maga kétmillió törökével, és nem boldog tőle. Most is hamar rá fog jönni, hogy problémát jelent az a sok százezer ember, akit esetleg befogad. A menekültek ugyanis majd egy-egy helyre fognak tömörülni, és kialakítják a maguk elkülönült társadalmát. Ez nem felétlenül gond az első 10-20 évben, de esetleg a második vagy harmadik generáció már azt mondja, hogy ő itt született, és a szülei is itt születtek, így neki olyan jogai vannak, amik abban a kultúrában esetleg nem elfogadottak. Ha pedig ezeket a jogokat nem kapja meg, akkor betöri a kirakatokat. http://24.hu/kozelet/2015/09/25/csanyi-vilmos-a-menekultvalsagrol-ebben-speciel-egyetertek-orban-viktorral/
